Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a holokauszt emlékezete VI/1375
1378 FRANK TIBOR saját magáról és a háború alatti attitűdjéről, amelyeket másokkal ellenőriztettem, és úgy tűnik, hogy ő jócskán szenvedett a nácik kezén - »Strafversetzung«, etc.”12 Kármán Tódor sohasem tért vissza a göttingeni akadémia tagjai közé, ugyanakkor később igen magas állami kitüntetést is elfogadott a Német Szövetségi Köztársaságtól, az NSzK érdemrendje csillaggal ékes szövetségi nagykeresztjét, és számos szakmai elismerést is: a göttingeni Wissenschaftliche Gesellschaft für Luftfahrt (WGL) Ludwig Prandl gyűrűjét, a Karl Friedrich Gauss érmet, és több egyetem díszdoktori címét (Aachen, Berlin-Charlottenburg).13 A német múltfeldolgozás harmadik „páros példájaként” természetes módon felemlítjük itt Willy Brandt nyugatnémet kancellár nevezetes gesztusát a varsói gettófelkelés emlékműve előtt, 1970-ben,14 15 és Philipp Jenninger nyugatnémet házelnök emlékezetes morális megbicsaklását 1988-ból. Mint az ismeretes, a szociáldemokrata Willy Brandt (1913-1992) nyugatnémet kancellár 1970. december 7-én koszorút helyezett el a varsói gettófelkelés emlékművén, majd — mintegy megkövetve az áldozatokat — térdre borult az emlékmű előtt. Világszenzációként fogadott gesztusáról így emlékezett meg emlékirataiban: „A német történelem mélypontjával szembesülve és a meggyilkoltak millióinak súlya alatt azt tettem, amit akkor tesz az ember, amikor megbénul a nyelve.”16 Brandt gesztusa a háború utáni német történelem legfényesebb lapjain él tovább. A nyugatnémet CDU vezető politikusa és Helmut Kohl kancellár személyes barátja, Philip Jenninger (szül. 1932) ezzel szemben az 1938. november 9/10-i kristályéj szaka fél évszázados bonni parlamenti megemlékezésén, 1988. november 10-én az ország legmagasabb közjogi méltóságai, a diplomáciai testület és a német zsidóság vezetői előtt úgy emlékezett meg Adolf Hitlerről, mint aki első éveiben rendkívül pozitív szerepet játszott a német történelemben, sikereit a németség nagy része csodaként élte át. „A tömeges munkanélküliségből teljes foglalkoztatottság lett, a tömegnyomorból a legszélesebb rétegek jóléte vált. A kétkedés és reménytelenség helyett optimizmus és önbizalom uralkodott. Nem tette-e Hitler valósággá, amit II. Vilmos csak ígért: a németeket nagyszerű idők felé vezetni? Vajon nem a Gondviselés választotta-e ki őt, mint vezért, ahogyan azt egy népnek csak egyszer egy évezredben ajándékoznak csupán?”16 Beszédének éppen ez a része volt a leginkább problematikus, amelyben igyekezett a németeknek a nemzetiszocializmus iránti lelkesedését magyarázni. A zsidóságról az ünnepi szónok azt találta mondani, hogy maga is felelős volt 12 Uo. Strafversetzung = áthelyezés büntetésből. 13 Frank Tibor: Kettős kivándorlás, i. m. 293. 14 http://mult-kor.hu/20101207_a_varsoi_terdre_borulas_es_ami_mogotte-volt Letöltve: 2014. május 3. 15 “Ich tat, was Menschen tun, wenn Worte versagen.” Willy Brandt und der Kniefall von Warschau, Die Welt, 1970. december 7.; Willy Brandt in Warschau. Kniefall vor der Geschichte, Spiegel Online, 2010. december 3. 16 http://de.wikipedia.org/wiki/Rede_am_10._November_1988_im_Deutschen_Bundestag Letöltve 2014. július 27. A beszédétől számítva politikailag a maga szavaival „koporsóban fekvő” Jenninger szónoklata mára a német politikai retorika egyik legismertebb torzképe lett, amely sokféle formában és sokféle szerző által idézve közszájon forog, elsősorban Németországban.
