Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Romsics Ignác: A numerus clusustól a holokausztig VI/1343
1348 ROMSICS IGNÁC amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppúgy testvérnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet.”17 A bethleni konzervatív-liberális integrációs politikával való szakítás tehát nem Gömbös 1932 és 1936 közötti miniszterelnöksége alatt, hanem csak azt követően, Darányi Kálmán 1936 és 1938 közötti kormányzása idején következett be. A változást alapvetően két tényező idézte elő: egyrészt a gazdasági válság következtében ismét kiéleződött szociális feszültségek, melyek növelték a korábban háttérbe szorult szélsőjobboldal bázisát, másrészt a nemzetközi környezet megváltozása, mindenekelőtt a liberális szellemű Nagy-Britannia és Franciaország térvesztése és ugyanakkor a kezdettől antiszemita politikát folytató náci Németország felemelkedése. A gazdasági válságból Magyarországnak csak az 1930-as évek második felére sikerült kilábolni. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem először 1936-ban érte el az 1929-es szintet.18 A közbülső időben nőtt a munkanélküliség, csökkentek a bérek, és dobra került sok kis- és középparaszt földje, sőt nem ritkán háza is. Az ennek következtében kialakult szociális elégedetlenség talaján egymás után alakultak a különböző szélsőjobboldali pártok, amelyek a kommün bukása utáni antiszemita követeléseket felújítva, sőt azokat radikalizálva hathatós lépéseket követeltek a „zsidósággal” szemben és a „magyarság” védelmében. Elérendő céljaik között a további zsidó bevándorlás megakadályozása, „a zsidószellem könyörtelen kiirtása”, különböző jogkorlátozások, „A politikai hatalom mellett a gazdasági hatalomnak is kizárólag magyar kezekben való összpontosítása”, az állampolgárságtól való megfosztás, vagyonelkobzás és a kitelepítés egyaránt szerepelt. A szélsőjobboldal jelszavait — jelentette Londonba a brit követ 1937-ben — „elsősorban a rendkívüli nyomorban élő munkások és azok a fiatalok ismételgetik lelkesen, akiknek semmi reményük arra, hogy a jövőben biztos álláshoz jussanak".19 A keresztény középrétegek és a városi munkásság különböző csoportjai mellett — egészíthető ki a jelentés — a szélsőjobboldali radikalizmus eszméi a mély szegénységben élő vidéki agrárproletariátus köreiben is bázisra találtak.20 Az állami szintre emelt antiszemitizmus Németországban Hitler 1933-as hatalomra jutását követően fokozatosan bontakozott ki. A köztisztviselői kar már 1933-ban elkezdődött „zsidótlanítása”, a zsidók földbirtokoktól való megfosztása, a zsidó üzletek bojkottja és számos más drasztikus lépés után 1935- ben elfogadták az ún. nürnbergi törvényeket. Ezek alapján lehetetlenné tették a zsidónak minősülő személyek elhelyezkedését értelmiségi pályákon, és ingatlanjaik eladására kényszerítették őket. Ezek és a szaporodó utcai atrocitások miatt sokan közülük a kivándorlást választották. Az ún. Kristályéjszakára, amikor az SA és az SS kötelékébe tartozó náci pártkatonák közel 100 zsidót lincseltek meg, több ezer zsidó tulajdonú üzletet vertek szét és raboltak ki, közel 17 Magyar kormányprogramok 1867-2002. 1. köt. 1867-1944. Szerk biz. elnöke: Kiss Péter. Bp., 2004, Magyar Hivatalos Közlönykiadó. 616. Vö. Vonyó József: Gömbös Gyula jobboldali radikalizmusa. In A magyar jobboldali hagyomány 1900-1948. Szerk. Romsics Ignác. Osiris, Bp., 2009. 262-274. 18 Angus Maddison: The World Economy. Paris, 2006. OECD, 478. 19 Idézi Nathaniel Katzburg: i. m. 85. 20 A programot közli: Magyar történeti szöveggyűjtemény, I. köt. i. m. 244-250.
