Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Romsics Ignác: A numerus clusustól a holokausztig VI/1343
A NUMERUS CLAUSUSTOL A HOLOKAUSZTIG 1349 300 zsinagógát pedig felgyújtottak vagy megrongáltak és több száz temetőt meggyaláztak, 1938. november 9-10-én került sor.21 Az 1930-as évek második felére Magyarország szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat épített ki Németországgal. A magyar mezőgazdasági termésfelesleg túlnyomó részét 1932-33-tól a német piac vette fel, s a rendszer 1920 óta legfontosabb politikai céljának, a revíziónak az elérése szempontjából is döntő volt Berlin támogatása. Mindezek miatt a németországi fejlemények fokozott hatást gyakoroltak a magyar politikára és szellemi életre egyaránt. Különösen így volt ez 1938. március 14., vagyis az Anschluss után. Állandó nyomást jelentett a kormánypolitikára a hazai szélsőjobboldal élesen antiszemita propagandája is, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom egyre jelentősebb köreit áthatotta az „őrségváltás” igénye, vagyis a zsidóság rovására történő egzisztenciális előnyszerzés vágya.22 A szélsőjobboldal társadalmi befolyására jellemző, hogy 1939-ben, amikor 1920 óta először választottak ismét titkosan, a markánsan antiszemita szélsőjobboldali pártok együttesen 49 mandátumot szereztek, s ezzel 19%-os parlamenti képviselethez jutottak. A szociáldemokratáknak és a liberálisoknak viszont meg kellett elégedniük 5-5 hellyel.23 Darányi Kálmán, aki 1936-ban Bethlen akaratából lett miniszterelnök, és kezdetben a bethleni politika szellemében is kormányzott, e külső és belső körülmények együttes hatására terjesztette a képviselőház elé 1938. április 8-án a „társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatásosabb biztosításáról” szóló törvényjavaslatát, amelyből az ún. első zsidótörvény lett, s amely az üzleti és értelmiségi pályákon öt év alatt 20%-ra kívánta leszorítani az izraelita vallású személyek arányát.24 A képviselők és a felsőházi tagok többsége — köztük Serédi Jusztinián hercegprímás, Raffay Sándor evangélikus és Ravasz László református püspök — ezt egyaránt megszavazták, s nem kifogásolta Horthy kormányzó sem, akinek pedig jogában állt volna kétszer hat hónapra visszaküldeni a javaslatot. Mindössze annyi enyhítés történt, hogy a törvény hatálya alól felmentést kaptak az egykori frontharcosok, a hadirokkantak, valamint a háborúban elesett katonák árvái és özvegyei. Bethlen István viszont így is megengedhetetlennek tartotta, hogy a polgári jogegyenlőség elvén vallási alapon sérelem essék, és zsidó vallású személyeket erőszakkal tegyenek ki állásaikból.25 Tiltakozott a törvény ellen 59 keresztény magyar író, művész és közéleti személyiség is, köztük Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond és Zilahy Lajos, miközben nagyon sokan hallgatásba burkolóztak.26 A lejtőn — ha voltak is, akik ezt akarták — nem sikerült megállni. Az első zsidótörvényt alig egy év múlva követte a második, amely már nem vallási, ha21 Saul Friedländer-. A náci Németország és a zsidók 1933-1945. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2013. 3—41. 22 Lásd erre részletesen Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Jelenkor Kiadó, OSZK, Budapest, 2012. 86-363. 23 Paksa Rudolf: i. m. 124^125. 24 A törvényt közli: Magyar történeti szöveggyűjtemény, I. köt. i. m. 289-291. 25 Romsics Ignác: Bethlen István, i. m. 272. 26 A tiltakozók névsorát közli Gyurgyák János: i. m. 142.
