Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Romsics Ignác: A numerus clusustól a holokausztig VI/1343
A NUMERUS CLAUSUSTÓL A HOLOKAUSZTIG 1347 mánypárt liberális csoportjának tagjai között folyamatosan találhatók voltak zsidó származású közép- és nagypolgárok, s báró Korányi Frigyes személyében miniszterei között zsidó származású is akadt. 1926-ban, amikor a régi főrendiház helyett felállították a parlament második kamarájaként működő felsőházat, abban nemcsak a nagytőke féltucatnyi képviselője kapott helyet, hanem az ortodox és a neológ hitközségek egy-egy rabbija is.12 Ugyanakkor maga is úgy vélte, hogy „van zsidókérdés az országban”, ám ennek megoldása nem a jogegyenlőség felrúgása és további diszkriminációk bevezetése, hanem egy olyan „konstruktív politika”, amely azt tűzi ki célul, hogy „gazdasági téren azok lehessünk nélkülük is, amik velük együtt vagyunk”.13 Ilyen megfontolásból a numerus clausust sem ő, sem kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kunó nem akarta megszűntetni. Mindketten úgy gondolták, hogy a leendő értelmiségen belül szükséges a zsidók arányának további csökkentése, s a keresztények növelése. A hazai és különösen a nemzetközi zsidó szervezetek tiltakozásai, amelyeket a Népszövetség is felkarolt, azonban végül e téren is részleges meghátrálásra késztették. 1928-ban ezért úgy módosították a törvényt, hogy kivették belőle a „népfajra” és a „nemzetiségre” való utalást, melyek helyébe a foglakozási ághoz tartozást tették. A zsidó fiatalokkal szembeni diszkrimináció ennek ellenére továbbra is érvényesült, csupán más és néhány évig enyhébb formában. A módosításnak köszönhetően az izraelita vallású egyetemisták aránya az 1920-as évek végére jellemző 8-9%-ról az 1930-a évek első felében 11-12%-ra nőtt, s csak 1938 után csökkent 6% alá.14 A zsidóság konzervatív és konzervatív-liberális beállítottságú felső rétegei Bethlen politikájával lényegében elégedettek voltak. Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség című zsidó hetilap szerkesztője joggal állapította meg az 1920-as évek második felében, hogy „Bethlenre felesküdve áll a zsidó nagytőke”.15 A demokrata beállítottságú értelmiségi és kispolgári csoportok viszont folyamatosan bírálták, s a numerus clausus teljese eltörlése mellett mindenekelőtt az általános és titkos választójog bevezetését követelték. E pártok folyamatosan rendelkeztek parlamenti képviselettel, ám a választójog korlátozottsága és a körzetek többségében már 1922-ben visszaállított nyílt szavazás miatt sohasem elég jelentőssel ahhoz, hogy a kormánypolitikát érdemben befolyásolni tudják.16 Bár a gazdasági világválság hazai jelentkezése miatt Bethlen 1931-ben távozott a kormány éléről, a nevéhez kötődő politikai rendszer az 1930-as évek utolsó harmadáig érdemi változtatás nélkül működött tovább. Nemcsak a hozzá hasonlóan konzervatív gróf Károlyi Gyula alkalmazkodott az általa kialakított keretekhez, hanem — ha fogcsikorgatva is — a diktatórikus hajlamairól és antiszemita beállítottságáról ismert fajvédő Gömbös Gyula is. Utóbbi úgy léphetett kormányra 1932-ben, hogy bemutatkozó parlamenti beszédében kénytelen volt kijelenteni: „revideáltam álláspontomat”; „A zsidóságnak azt a részét, 12 Püski Levente: A felsőház története 1927-1945. Napvilág, Bp., 2000. 23-31. 13 Bethlen István gróf beszédei és írásai. I. köt. Genius Könyvkiadó Rt., Budapest, 1933. 161. 14 Kovács M. Mária: i. m. 132-133. 15 Szabolcsi Lajos: Az Egyenlőség évtizedei, 1831-1931. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1993. 342. 16 Püski Levente: A Horthy-rendszer (1919-1945). Pannonica Kiadó, Budapest, 2006. 41-96.
