Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
KÖZLEMÉNYEK Hamerli Petra A MAGYAR-OLASZ KAPCSOLATOK ALAKULÁSA 1918-1919-BEN1 Az első világháborút követő pár hónap, vagyis a padovai fegyverszünet végétől a Tanácsköztársaság bukásáig tartó időszakban a Magyarország és Olaszország közötti diplomáciai viszony meglehetősen ambivalensnek mondható. A két állam az első világháborúban még ellenségként nézett szembe egymással, és az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek Magyarország ekkor még része volt, olasz földön kötött fegyverszünetet az antanthatalmakkal. Ezt követően azonban úgy hozták a közös érdekek, hogy a magyarok és az olaszok közeledni kezdtek egymáshoz, és esetleges szövetségről tárgyaltak. Azonban egy magyar-olasz szövetség kedvezőtlenül hatott volna a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra,2 így 1 Az első világháborút követő magyar-olasz kapcsolatok története mindmáig feldolgozatlannak tekinthető annak ellenére, hogy a témában korábban született egy-egy résztanulmány. Elsősorban L. Nagy Zsuzsa két cikkét szükséges megemlíteni (Az olasz érdekek és Magyarország 1918-1919-ben. Történelmi Szemle, 1965/2-3. 256.; Itália és Magyarország a párizsi békekonferencia idején, 1919. In: Romsics Ignác (szerk.): Magyarország és a nagyhatalmak a 20. században. Budapest, 1995.), azonban ezek a cikkek a jelen tanulmány szempontjából több okból is vázlatosnak tekinthetőek. Egyrészt egyáltalán nem foglalkoznak a padovai fegyverszünettel, másrészt a szerző az első esetben egyáltalán nem, a második cikkben pedig csak egy hivatkozás során használta az olasz diplomáciai iratokat (DDI). Ugyanez elmondható Szabó Mária Guido Romanelliről írt cikkéről (Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után: Guido Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november). Századok, 2007/1. 103.), illetve könyvéről (A Romanelli-misszió: egy olasz katonatiszt Magyarországon: 1919. május-november. Budapest, 2009.), valamint az olasz részről Francesco Guida tanulmányáról (Ungheria e Italia dalia fine del conflitto mondiale al Trattato del Trianon. In: Venezia, Italia, Ungheria tra Decadentismo e Avanguardia. Szerk.: Kovács Zsuzsanna és Sárközy Péter. Budapest, 1990.). Tágabb kontextusban, 1918-1927 között Walcz Amarylisz vizsgálta a magyar-olasz kapcsolatokat a doktori disszertációjában (A magyar kérdés az olasz külpolitika tükrében: Olaszország és Magyarország diplomáciai kapcsolatai (1918-1927). Doktori disszertáció, 2000. Kézirat). A téma hátterének vizsgálatához elengedhetetlen a korabeli európai nagyhatalmi viszonyok ismerete, melyet Ormos Mária munkája (Padovától Trianonig. Budapest, 1983.) jár körül. Olasz dokumentumok interpretációját tartalmazza Réti György forrásközlése (Olasz dokumentumok a magyar Tanácsköztársaságról. Századok, 1975/3-4. 645.). A magyar-olasz kapcsolatokkal foglalkozó szerzők egyike sem használhatta még az olasz diplomáciai iratok 2008-ban megjelent kötetét (I Documenti Diplomatici Italiani. Sesta Serie 1918-1922. Volume III. A cura di Renato Grispo. Roma, 2008.), mely rendkívül értékes iratokat tartalmaz, számos aspektust teljesen más megvilágításba helyezve, illetve részletekre rámutatva, ezért a téma újbóli, olasz iratokon, valamint olasz és magyar sajtón alapuló vizsgálata továbbra is relevánsnak tekinthető, és új eredményeket hoz. Levéltári forrásokon, olasz diplomáciai iratokon és korabeli sajtón alapuló kutatásomat a PTE BTK KTDT által kiírt kutatástámogatási pályázat („TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0029 - Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pécsi Tudományegyetemen”) tette lehetővé, amiért ezúton szeretnék köszönetét mondani. 2 Az államot már a kortársak is az 1929-ben hivatalossá tett Jugoszlávia elnevezéssel, illették így az egyszerűség kedvéért a továbbiakban én is ezt az elnevezést használom - H. P
