Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
134 HAMERLI PETRA a délszláv állam is közeledni kezdett az időközben függetlenné vált Magyarországhoz. Még mielőtt eldőlhetett volna, hogy hazánk a két, egymással ellenséges állam közül melyikkel alakít ki jó viszonyt, kikiáltották a Tanácsköztársaságot, ami ismét fordulatot hozott a magyar-olasz kapcsolatokban. Olaszország, egyedüliként az antanthatalmak közül, nem szakította meg a tanácskormánnyal a diplomáciai kapcsolatot, ami lehetővé tette számára, hogy tovább növelje súlyát a térségben, mivel az antant egyetlen magyarországi képviselőjévé lépett elő. Magáról a proletárdiktatúráról korántsem volt annyira kedvező véleménye az olasz politikai elitnek, de úgy vélték, hogy befolyási övezetük, és ezzel jelentőségük növelése fontosabb, mint az ideológiai különbségek. 1. A padovai fegyverszünet Az Osztrák-Magyar Monarchiával 1918. november 3-án Padovában megkötött fegyverszünetet az európai hatalmi viszonyok átalakulása előzte meg. Azt, ugyanis, hogy a Monarchia a háborút követően felbomlik, már 1917-ben sejteni lehetett, habár a britek 1918 januárjában még azt nyilatkozták, hogy a Habsburg Birodalom felbomlasztása nem tartozik az antant hadicéljai közé, és Wilson tizennégy pontja sem új államokat, hanem autonómiát ígért a többnemzetiségű állam népeinek.3 Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia területi integritása nem maradhat meg és az államnak ebben a formában nincs jövője Európában. Ezt először az angol külügyminiszter, Balfour mondta ki 1918 nyarán.4 Október 16-án megszületett Károly császár és király manifesztuma, mely kimondta az Osztrák-Magyar Monarchia föderatív átalakítását.5 A föderatív tervekre az olasz Corriere della Sera6 ironikus hangvételű cikkben reagált, melynek a „Vén Ausztria fejlődőben” címet adta, éreztetve, hogy ez a lépés már régen esedékes lett volna, és már el is késett.7 Az antantnak ugyanis — noha korábban emellett tette le a voksát — ekkor már nem állt érdekében az állam ily módon történő átalakítása, mert a Habsburgok birodalma már nem volt képes betölteni azt a szerepet, amelyet korábban játszott az európai erő-egyensúlyban. Ezért a nagyhatalmak egyetértettek abban, hogy a Monarchiát fel kell 3 Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918-1920. Bp. 1983. 21. 4 I documenti diplomatici italiani. Quinta serie 1918-1922. Volume XI. Közreadja: Libreria dello Stato. Roma, 1953. 391. irat, 307. Guglielmo Imperiali londoni olasz követ Sidney Sonnino olasz külügyminiszternek, 1918. aug. 15. A továbbiakban: DDI/5./XI. 5 Galántai József: Az I. világháború. Bp. 2000. 463. 6 A Corriere della Serát 1876-ban alapította Eugenio Torelli Viollier, de Európa-szerte tekintélyessé és Olaszország legkeresettebb napilapjává Luigi Albertini tette, aki 1900 és 1925 között töltötte be a főszerkesztői posztot, vagyis korszakunk is az ő munkássága idejére esett. A milánói székhelyű lapot az olasz polgárság körében olvasták, hiszen Albertini szerkesztése alatt a mérsékelten konzervatív, hagyománytisztelő, nemzeti értékeket szem előtt tartó irányvonalat képviselte, mely a nyilvánosságot leginkább jellemezte. A politikai pártoktól független maradt. (Valerio Castronovo-Nicola Tranfaglia (a cura di): Storia della stampa italiana. Vol. III. La stampa italiana nell’etá liberale. Bari, 1979. 107-113.) 7 II Corriere della Sera, 1918. okt. 12.
