Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartos-Elekes Zsombor: Petelei Klára: Descriptio Transylvaniae - Erdély leírása. ART Printer Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2013. 192 p. V/1332
Tamás Sándor előszavából tudjuk meg a kötet célját: az összes ma ismert, valaha nyomtatásban megjelent önálló Erdély-térképet jelenítették meg. Csak az önálló általános térképeket, nem foglalkoztak a többszelvényes, részletes topográfiai térképművekkel és a tematikus térképekkel sem. Az önálló Erdély-térképek mellett van egy kakukktojás is: „érdekességként” beszerkesztették Székelyföld első önálló térképét is (1832-ből). A térképtörténetben használt általános 1850-es évet tekintették záró időpontnak. így a könyvből hiányoznak a szabadságharc és kiegyezés közötti másfél évtized térképei, amelyek a legrészletesebben mutatták be a még nem egyneműsített erdélyi közigazgatást, a még nem kanonizált, különböző nyelvű erdélyi névanyagot (pl. Mersich, Bermann, Bielz, Fetti, Grimm, Petermann, Steinhausen munkái). Talán hasznosabb lett volna nem az általános dátummal, hanem a helyi térképtörténetet nagyon befolyásoló 1867-tel zárni a munkát, hiszen akkor — eltekintve a ma is jóformán megvásárolható térképektől — tényleg teljes lett volna a körkép. Az előszó és köszönetnyilvánítás után Gróf László Erdély térképei és térképészei című tanulmányát találjuk a kötetben. E tanulmány nem e kötet számára készült, korábbi változatát angolul olvashattuk már, a gyulafehérvári 1918. December 1. Egyetem történeti folyóiratában jelent meg (Gróf László: Maps and Mapmakers of Transylvania. In Annales Universitatis Apulensis. Series Historica I. Gyulafehérvár, 2005. 283-295. old.). A tanulmány Ptolemaiosz 2. századi munkájával kezdi az Erdély területéről szóló térképek leltárát, középkori OT- és portolán-térképekkel, továbbá Lázár és Honterus térképeivel folytatja, részletesen kitér Ortelius eredményeire. A 18. századi erdélyi „térképész” Bőd Péter életének és munkásságának bemutatásával zárul a tanulmány. E tanulmány kiegészítő ábrája a kétoldalas felvétel Lázár térképének felső negyedéről, rajta Erdéllyel is. A könyv fő része az 57 szerző által készített 86 térkép bemutatása; a kötet talán fő erénye, hogy ennyi Erdély-térkép egy helyen még nem szerepelt. Számomra meglepő módon a térképek a szerzők neveinek ábécé-sorrendjében következnek egymás után. Meglátásom szerint — térképtörténeti munka lévén — hasznosabb lett volna a kronologikus szemlélet, hogy lássuk a térképek fejlődését, a források hatásait a későbbi munkákra, az újdonságokat tudjuk felismerni. Az általam elképzelt kronologikus sorrend végén egy névmutató ábécé-sorrendje megoldotta volna azt a gyorskeresést, amely a jelenlegi szerkezet egyetlen előnye. A jelenlegi ábécé-sorrendes szerkezet esetében legalább egy kronológia szükséges lett volna az olvasónak segítségként a történeti sorrend követésében. Természetesen a térképek legnagyobb része ismert, hiszen ezek nagy része megtalálható a nagy budapesti gyűjteményekben (Országos Széchényi Könyvtár Térképtára, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára), és ezen intézmények az utóbbi évtizedekben digitálisan közzétették már legfontosabb térképeiket honlapukon, illetve DVD-kiadványaikban. A kötet értékeként írhatjuk fel, hogy olyan térképeket is tartalmaz a fenti ismertek mellett, amelyeknek ez az első újraközlése. A kötet nagy oldalmérete (32 x 33 cm) ellenére is a térképeket többnyire kicsinyítve látjuk, teljes kivágatukban, ritkán kapunk nagyításokat a térképek részleteiről. így a térképek jellegéről csak általános képet alkothatunk, azonban a nevek többnyire már olvashatatlanul kicsik, így ténylegesen tanulmányozni a térképeket már nem lehet. Az utóbbi időben térképtörténeti munkáknál elterjedt az a megoldás, hogy DVD-n mellékelik a térképek nagyfelbontású képeit, ezt követni itt is hasznos lett volna. A térképekkel szemben fekvő oldalon rövid szöveg mutatja be az illető térkép szerzőjének életútját, munkásságát, majd a térkép pár vonására hívja fel a szerző a figyelmet: tallóz a kartus megoldásából, a térképi tartalom vagy ábrázolás mikéntjéből, a névrajz érdekességeiből. Ugyan a forrásmunkák szövegközi hivatkozása nem történik meg, a munka a felhasznált irodalom felsorolásával zárul, amely tehát inkább csak egy általános bibliográfia Erdély térképtörténetéről. A közigazgatási értelemben vett önálló Erdély nagyjából Buda elfoglalása és a kiegyezés között létezett, ezzel párhuzamosan ugyanebben a mintegy három évszázadban készültek ez országról, tartományról az önálló Erdély-térképek. Az utóbbi évtizedekben újra megjelentek e történeti tájegység önálló Erdély-térképei, sőt vele párhuzamosan az Erdély-térképtörténet is önállósodik, ennek egyik lépése e munka megjelenése. 1334 TÖRTÉNETI IRODALOM Bartos-Elekes Zsombor
