Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szecskó Károly: Az egri domus universitatis és líceum. Oktatás, tudomány, művészet. 1763-2013. Eger, 2013. Líceum Kiadó. 499 o. V/1324
1328 TÖRTÉNETI IRODALOM Közleményének utolsó fejezetében néhány mondatban összefoglalta az 1948-49-es tanév történetét, amikor az államosított jogakadémia Egri Állami Jogakadémia elnevezéssel kezdte meg működését. Néhány megjegyzés, korrekció: Holik Sámuel az államosítás után csak papi szolgálatot teljesíthetett, nem került más egyetemre. Nem tanult a jogakadémián sem Gárdonyi Géza, (az egri tanítóképző diákja volt), sem Remenyik Zsigmond (a nagyváradi Jogakadémia hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezte be). Bartók Béla dolgozatában a Pyrker László által 1828-ban alapított Egri Római Katolikus Érseki Tanítóképző históriáját foglalta össze. Tanulmánya elején megfogalmazta, hogy a meglévő levéltári források és az eddig publikált kis mennyiségű szakirodalom felhasználásával készítette el azt. „A források között a legfontosabbak a Heves Megyei Levéltárban található tanári értekezletek jegyzőkönyvei voltak, amelyeknek 1870-től 1919-ig terjedő anyagát tanulmányoztuk.” Kérdésünk, hogy miért csak 1919-ig, hisz azok rendelkezésre állnak a tanítóképző 1948-ban bekövetkező államosításáig. Nincs nyoma annak, hogy a szerző kutatott volna a Főegyházmegyei Levéltárban is, holott ott 1828-tól 1948-ig található anyag. A tanulmány írója a képző történetét a következőképpen szakaszolta: Az 1848-ig tartó időszak. A tanítóképző élete az 1848-49-es forradalom és az 1867-es kiegyezés közötti években. A három-, a négy-, a hat- és az ötéves képzés időszaka. A tanítóképző élete a líceummal összekapcsolt oktatás időszakában. AII. világháború utáni változások 1944-től 1959-ig, a képző megszüntetéséig. Somos Lajos működésének bemutatásakor (1938-1948) nem a róla szó kismonográfiát (Budapest, 2012.), hanem az 1997-ben kiadott Pedagógiai Lexikon III. kötetét használta. A 290. oldalon az alábbiakat olvashatjuk: „A történészek között kiemelkedő volt Trajtler Géza helyismereti bibliográfus is, aki a megyére vonatkozó adatokat gyűjtötte szorgalmasan.” Kiegészítjük ezt azzal, hogy a neves igazgató-tanító csak nyugdíjba vonulása után (1948) végzet kutatásokat. Érdemes lett volna írni Trajtler szakirodalmi, történetírói és szépirodalmi munkásságáról is. A 297. oldalról hiányzik halálozási dátuma (1978). Bartók Bélára hárult az Egri Római Katolikus Fiú Felső Kereskedelmi Iskola (1921) történetének megírása is. Először arról szólt, hogy az iskola megalapításáig hogyan folyt a kereskedelmi oktatás hazánkban. A szerző az intézmény történetét a következőképpen szakaszolta: Az iskola alapítása (1921-1924). Az Óriás-korszak (1923-1939). Ezt követően a tanulók társadalmi viszonyait elemezte rendkívül alaposan, példamutatóan. Óriás Nándor egyetemi tanári kinevezése után (1939) Angyal Lajost bízták meg az intézmény igazgatásával, aki 1944-ig látta el teendőit. 1946-tól 1948-ig Lénárt János állt az intézmény élén. A dolgozat értékét tovább növelte volna, ha kitér Lénárt tanári és tudományos munkásságára, mert a fejezetben erről alig esett szó. Az 1828-ban Pyrker János László érsek által alapított Egri Rajziskola históriáját Czeglédi László készítette el, a Főegyházmegyei Levéltárban őrzött források és a szakirodalom felhasználásával. Alapos dolgozatának hiányossága, hogy nem említi meg a Joó János által megindított első magyar ipari folyóiratot, a Héti Lapokat (1838) követő, ugyancsak Joó által szerkesztett és kiadott Hetilapokat (1847). Feltétlenül szólnia kellett volna Joó János Nézetek a magyar nemzet míveltségi és technikai kifejlése tárgyában (Buda, 1841.) című figyelemre méltó művéről. A 20. századi egri katolikus egyetem tervéről készített dolgozatában Szecskó Károly bizonyította, hogy 1946-1948 között reális lehetősége volt a katolikus egyetem létrehozásának. Sajnálatos, hogy mindezt lehetetlenné tette az egyházi iskolák államosítása. „Az államosítással az egri katolikus egyetem terve lekerült a napirendről. Czapik érsek és Mindszenty bíboros egri katolikus egyetem szervezési tervét a két munkáspárt egyesülése után szovjet mintára megvalósított kommunista diktatúra hiúsította meg, amely nem volt hajlandó tolerálni a világnézeti sokszínűséget a nevelés és oktatás területén sem.” Nagy József az egri tanárképzés (1948-1990) történetét foglalta össze. Az értékes dolgozat hiánya, hogy nem érzékelteti azt, hogy Magyarországon 1948-tól 1990-ig pártirányítás érvényesült mindenütt, vonatkozik ez az egri főiskolára is. Nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy a főiskolán: „Elsőként a történészeknek sikerült bekapcsolódnia az ország tudományos vérkeringésébe.” Amikor Némedi Lajos vezetésével, Debrecenben megalakult a Pedagógiai Főiskola (1948), olyan kiválóságokat nyert meg oktatónak, mint Csenky Imre karnagy, Géléi Gábor zoológus, Hortobágyi Tibor botanikus, Kiss Tihamér pszichológus, Papp István nyelvész, Rapcsák András matematikus és Udvarhelyi Károly geográfus. Sajnálatos az is, hogy Hahn István Európa-hírű ókor- és vallástörténész neve kimaradt a tanulmányból, aki 1955-1959 között oktatott az intézményben.
