Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szecskó Károly: Az egri domus universitatis és líceum. Oktatás, tudomány, művészet. 1763-2013. Eger, 2013. Líceum Kiadó. 499 o. V/1324
TÖRTÉNETI IRODALOM 1327 Az Érseki Líceum Múzeumának történetével Bujdosná Pap György ismerteti meg az olvasót. Dolgozatában elsőként azokról az elődökről írt, akik a múzeumalapítást elősegítették. Majd a múzeumalapító Bartakovics Béla érsekről szólt, és arról, hogyan gyarapodott a múzeum az érsek életében adományokkal és a főpap vásárlásaival. Ezt követően Samassa József érsek szerepéről, és az Érseki Udvar mecénásairól értekezett, akik a múzeum gyarapodásához jelentősen hozzájárultak, úgymint Ipolyi Arnold, Tárkányi Béla, Foltin János, Pánthy Endre, Bartalos Gyula. A szerző ezt követően az Egri Dalkör azon díjairól, elismeréseiről szól, melyek bekerültek a múzeum gyűjteményébe. Továbbá írt Kovács Mihály hagyatékáról, ami 1893-ban került a múzeumba. Kitért Szmrecsányi Miklós munkásságára, kinek nevéhez fűződik az Egri Érseki Líceum Múzeuma anyagának tárgymutatókkal való ellátása. Néhány megjegyzés a tanulmányhoz: Nem értünk egyet azzal, hogy a szerző Pánthy Endre adományairól és Bartalos Gyula gyűjteményéről külön fejezetben szólt, pedig a mecénások között korábban felsorolta őket. Szmrecsányi két tárgymutatóját egymás után lehetett volna bemutatni, s nem beiktatni közéjük a múzeum további gyarapodásának históriáját. Örömteli, hogy a szerző arról sem feledkezett meg, hogy a gyűjtemény milyen szerepet játszott az egri idegenforgalom vonatkozásában. Közleményének végén pedig az Érseki Líceum Múzeumának utóéletét foglalta össze. Verők Attila a Líceumban egykoron működő másik jelentős intézmény, az 1755-ben alapított Püspöki, majd Érseki Líceumi Nyomda históriáját tárta fel alapításától az 1949-es államosításig. A dolgozat nagy értéke, hogy bemutat néhány egri kiadványt is, amelyek ugyan a nyomdászati szakirodalomban ismertek, viszont mindmáig a nagyközönség előtt rejtve maradtak. Ilyenek a nótárius levelei, vagy Miért nem boldogul a magyar, amelyet Sebők László írt, s 1872-ben jelent meg. Bartalos Gyula 1908-ban publikált Elmúlt az év, feljött a nap. (Mikulás kora) című történeti színműve, öt felvonásban, stb. Az Egri Papnevelő Intézet történetét Szecskó Károly a szakirodalomban elsőként foglalta össze, miután 1945-ben a szeminárium irattára szinte teljesen megsemmisült. Dolgozatában a következőkre tért ki: 1. Hogyan folyt a teológusképzés az egri egyházmegyében a Tridenti zsinattól 1700-ig. 2. A Telekesy püspök szerepe és az által alapított Papnevelő Intézet, amelyben a teológusképzés 1705-ben elindult. 3. A papnevelés Erdődy Gábor és Barkóczi Ferenc püspökök idején (1715-1757). 4. Barkóczy szerepe, aki megreformálta a teológusképzést. 5. Eszterházy idején indult meg a görög katolikus papképzés. 6. II. József egyházpolitikája. 7. A teológusképzés 1790-től 1945-ig. Nem feledkezett meg a szerző a Theológiai Magyar Olvasó Társaság - Egri Egyházmegyei Növendékpapság Szónoki Iskolájáról sem, amely 1835-ben jött létre. Majd írt a szeminárium épületéről, könyvtáráról, s az Érseki Szent József Internátus múltjáról. Ezt követően megemlékezett az intézmény hírneves tanárairól és hallgatóiról. Végül röviden összefoglalta az egri papképzés anyagi feltételeinek alakulását. Bujdosná Pap Györgyi tanulmánya Egri Érseki Jogakadémia története, amelyet Foglár György kanonok alapított (1740). A szerző az alábbiakról részletesen szól: Collegium Juridicum Foglarianum alapítása. Az iskola épületei. Oktatás a líceumban. Mária Terézia iskolareformja (Ratio Educationis). II. József intézkedései. A második Ratio Educationis hatása. Alapítványok. Oktatás az 1848-49-es szabadságharc után. Trefort Ágoston reformjai. A kari könyvtár megalakulása. A Jogakadémia a 20. század fordulóján, Az egyesületi élet. A jogászhallgatók létszámának alakulása. Az I. világháború előtti évek bemutatása, majd a nagy világégés. Helyesebb lett volna, ha e két témát együtt tárgyalja. Az 1918/19. tanév eseményeinek néhány mondatban való összefoglalása, amely így fejeződik be: „A polgári demokratikus forradalom és Tanácsköztársaság eseményeiben nem vettek részt a diákok, a tanári karból is csak Módly László, aki később lemondott állásáról.” A történeti igazság az, hogy az említetten kívül ebben az időszakban még exponálta magát Altorjai Sándor és Pécsi Jenő, akiket 1919 után fegyelmivel elbocsájtottak állásukból. Az 1918-19-es forradalmak után a szerző a két világháború közötti időszakról emlékezett meg, kitérve az intézmény megszüntetésére irányuló újabb kísérletre az 1930-as évek jogakadémiai életére, a két világháború közötti tanárok bemutatására. Bizonyos, hogy a sajnálatos fényképesére (Pálosi Ervin jogakadémiai tanár helyett Pataki János Vidor ciszterci tanár arcképe került) nem a szerző hibája. A tanárok bemutatása után írt az intézmény hallgatóiról, az egyesületi életről, a diákjóléti intézményekről, az ifjúsági életről, az öregdiákok egyesületeiről. A tanulmány befejező részében a szerző azt vizsgálta, hogyan alakult a Jogakadémia sorsa a II. világháború idején, s azt követően. Röviden összefoglalta azokat a törekvéseket, amelyek a katolikus egyetem megalakulására irányultak, majd a hallgatóság helyzetéről, az ifjúsági életről, a sportéletről szólt.
