Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szecskó Károly: Az egri domus universitatis és líceum. Oktatás, tudomány, művészet. 1763-2013. Eger, 2013. Líceum Kiadó. 499 o. V/1324
1324 TÖRTÉNETI IRODALOM AZ EGRI DOMUS UNIVERSITATIS ÉS LÍCEUM Oktatás, tudomány, művészet. 1763-2013 Eger, 2013. Líceum Kiadó. 499 o. Gróf Eszterházy Károly egri püspök által egyetemnek szánt Líceum építése 1763-ban kezdődött el. A 250 éves évforduló alkalmából az Eszterházy Károly Főiskola Szenátusa a 2012/ 2013-as tanévet, „Eszterházy 250” mottóval, jubileumi évvé nyilvánította. Az ünnepségsorozat 2013. június 27-én emelkedett hangulatú Eszterházy-nappal végződött, amelyen bemutatták a reprezentatív díszkötetet. Hauser Zoltán, a főiskola rektora volt a kötet ötletadója, melynek megjelenésével szimbolikus pont került egy változásokkal teli felsőoktatási folyamat végére. Az intézmény felső vezetése 2013. június 30-án leköszönt. A kiadvány az elmúlt 250 év összegzése, mely méltó keretbe foglalja az Eszterházy Károly Főiskola eddigi történetét. A kiadvány előkészítése már 2010-ben elkezdődött. A szerkesztőbizottság tagjai: Czeglédi László, Hauser Zoltán, Löffler Erzsébet, Nagy József, Petercsák Tivadar (elnök), aki egyben vállalta a szerkesztés rendkívül nehéz munkáját is. A kötet művészeti tervezője Csontó Lajos. Lektorok: Bosák Nándor, Czeglédi László, Dolhai Lajos, H. Szilasi Ágota, Knapp Éva, Kelényi György, Löffler Erzsébet, Molnár Miklósné, Monok István, Nagy József, Petercsák Tivadar, Szecskó Károly. Nyelvi lektorok: Kalcsó Gyula, Zimányi Árpád. A magyar nyelvű szövegek angol nyelvre való fordítását Thomas Cooper végezte el, míg a technikai előkészítés Nagy Sándornéra hárult. Köszöntőjében Ternyák Csaba egri érsek kiemelte, hogy „első alkalommal kerül sor egy ilyen átfogó kötet megalkotására, amely úgy állít méltó emléket a 250 évvel ezelőtt Egerbe érkezett elődömnek, Eszterházy Károly püspöknek, hogy nem szentel külön cikket személyének. Itt ugyanis minden róla szól.” Hauser Zoltán előszavában a Líceum eddigi történetében a kezdetektől folyamatosan visszatérő, ám hajtóerőként is értelmezhető egyetemalapítási kísérletről szól: „A jubileumi év lehetőség visszatekintve méltatni az eredményekben gazdag múltat, és határozottan üzen a jövőnek is. Ez az örökség kimeríthetetlen erőt sugároz a mai utódoknak ahhoz, hogy az elhatározás beteljesülését szakmailag hitelesen, elkötelezett munkával, évről évre fokozva valósítsák meg az eredeti cél szellemében. Ma az oktatási és kutatási eredmények, a humán és a reál feltételrendszer célérték közeli — olykor azt meghaladó, néhol erősen megközelítő — állapotban lévén 250 év után újra felkeltheti a döntéshozói figyelmet annak érdekében, hogy jó döntéssel igent mondjon az egyetemalapításra!” A bevezető tanulmányt Bitskey István írta, Eger a barokk-kori Közép-Európában címen. A neves irodalomtörténész azt a jelenséget vizsgálja, miként válhatott a Líceum épülete „szimbolikus reprezentáció megtestesítőjévé” egy kis vidéki városban. Elsőként kísérelte meg azt a nehéz feladatot, hogy Egert elhelyezze egy nagyobb régióban. Véleménye szerint: „A történelmi emlékezet újabban Európa-szerte fellendült kutatásának tanulsága szerint többnyire azok a városok emelkedtek nemzetközi hírnévre, azoknak a neve idézett fel patinás értékeket, amelyeknek valamely központi helyén, centrumában lévő épülete a szimbolikus reprezentáció megtestesítőjévé tudott lenni, valamely eszme hordozójává vált... De miként történt Eger városának szimbólummá válása, mi vezetett — a kiemelkedő történelmi műemléknek megmaradó vár helyett — az újabb korban a tudás palotájának városreprezentáló pozíciójába emelkedéséhez? A választ a korszak művelődési és mentalitástörténeti viszonyainak, s ezen belül elsősorban az újjászerveződő katolikus egyház oktatáspolitikai törekvéseinek és igényeinek számbavétele adhatja, ezért az alábbiakban — az eddigi bőséges helytörténeti szakirodalom segítségével — azt a fejlődési ívet igyekszünk felvázolni, amely a törökverő végvár fénykorának leáldozása után, a püspökségnek a városközpontba áttelepülésével, a barokk műveltség egyik legrangosabb hazai centrumának létrehozásáig, s általa az egyetemi gondolat kiteljesedéséig vezetett.” Bitskey professzor gondolatainak kifejtését 1687-tel kezdi, amikor az 1596-tól a települést megszállva tartó törökök kivonultak a városból. Ezt követően a szerző a katolikus egyetemjárás kezdeteiről szólt, majd a Telekesy István által 1705-ben nagyszombati mintára megkezdődött papképzésről, noha az alapítólevél közzétételére csak 1709-ben került sor. Telekesy művének bemutatása után arról írt, hogy mit tett utóda, gróf Erdődy Gábor, már kedvezőbb helyzetben Eger újjáépítéséért. Ezt követően értekezett Foglár György kanonok által alapított Collegium Juridicum Foglariumról, amely 1740-ben nyitotta meg kapuit a jogi oktatás szolgálatára. Az időközben növekvő anyagi és szellemi lehetőségeket az Erdődy örökébe lépő Barkóczy Ferenc aknázta ki. Bitskey szerint: „A kulturális élet erővonalai az ő időszakában tovább sűrű
