Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szecskó Károly: Az egri domus universitatis és líceum. Oktatás, tudomány, művészet. 1763-2013. Eger, 2013. Líceum Kiadó. 499 o. V/1324

södtek, s a század közepétől tovább élénkült és színesedett a műveltség összképe a püspöki székvárosban. Barkóczy püspök, aki Rómában végezte papi tanulmányait, barokk pompát teremt székvárosában olasz módra. Eger belvárosának barokk arculata az ő itt töltött éveiben alakult ki. Nevéhez fűződik az egri papképzés új alapokra való helyezése. Ez elsősorban azt jelentette, hogy a kispapok nevelését kivette a jezsuiták kezéből és azt világi papokra bízta.”

Barkóczy művelődési célkitűzéseinek rendkívül fontos állomása volt, hogy 1755-ben megnyílt a város első nyomdája, a Typographia Agriensis. A püspök volt az első, aki egy Egerben létesítendő egyetem tervét megfogalmazta, de annak megvalósítása már utódára, gróf Eszterházy Károlyra hárult, mivel Barkóczyt esztergomi érsekké nevezte ki az uralkodó. Eszterházy püspök sokoldalú aktivitásához jórészt római tanulmányai adták az inspirációt és későbbi tevékenysége szorosan kötődött az itáliai szellemi élethez. Bitskey Isván ezt írja: „Noha ebben elődjéhez hasonlított, mégis merőben különböző egyéniségükből fakadóan több vonatkozásban az övétől eltérő utakon járult hozzá városának, egyházmegyéjének és a régiónak a fejlesztéséhez.”

Dolgozatában a legrészletesebben a Domus Universitas-ról írt, amely nem valósult meg a teréziánus és jozefinista egyház- és oktatáspolitika miatt. A szerző Eszterházy egyetemi tervének ismertetésekor fontos szerepet szánt a korabeli könyvek, eszmék és mentalitás bemutatásának. Újszerű, eddig még mások által meg nem fogalmazott megállapítása, hogy „Bécs államegyházi intézkedéseivel és a németesítő jozefinista elképzelésekkel szemben a magyar főpapok többnyire a nemzeti érzelmeket is fel tudták vonultatni, éppen ezért a bécsi, illetve a római orientáció megítélése a történeti és egyháztörténeti irodalomban korántsem egységes.”

Bitskey István tanulmányának végén nem kerülhette meg azt a sokat vitatott kérdést, hogy Eger „Kis Róma” vagy „Magyar Athén”? A 19. század során Egert többen nevezték „kis magyar Rómának”. A szerző szerint, ha a település 18. századi szellemi életéről leírtakat összegezni kívánjuk, felmerül a kérdés: van-e egyáltalán ezeknek a metaforáknak létjogosultságuk? „Vajon adott-e indokot Eger művelődéstörténete ezekre a minősítésekre?” A szerző szerint nem alaptalan ez a metafora, „amely szellemi, mentalitásbeli kapcsolódást fejez ki, a katolicizmus világközpontjának kulturális kisugárzó hatását a Kárpát-medence északkeleti régiója felé.”

Más a helyzet a tudomány fellegváraként emlegetett Athén nevének szimbolikus használatával. Joggal írta Bitskey István, hogy: „A város értékeire fogékony figyelem ugyan olykor-olykor felvillantotta az Athén-metaforát, de a kétkedő hangok erősebbek voltak. A város művelődéstörténetének szemügyre vétele inkább azt igazolja: megvolt a lehetősége a ’magyar Athén’ megvalósításának, számos komponense létrejött egy magas szintű oktatási és kutatási központnak, de ez végül mégsem teljesedett be, a kor politikai erővonalai ezt nem tették lehetővé. Az eredmények azonban így is számottevőek.”

Ludányi Gabriella két értékes tanulmánya a Líceum építéstörténetéről és az épület freskóiról szól, melyeket a szerző elsősorban az eddigi szakirodalom felhasználásával készített. Rendkívül alaposan tárta fel a Líceum freskóinak képzőművészeti értékeit, illetve azt a filozófiai eszmerendszert, melynek alapján a Vizsgaterem, a Kápolna és a Főegyházmegyei Könyvtár festményei keletkeztek. Az építéstörténet bemutatásakor először a környezetet vizsgálta, hiszen a korábbi évtizedekben több nagyszerű barokk épületet (minorita templom, ciszterci templom, stb.) emeltek. Ezt követően részletesen bemutatta a líceum építésének históriáját (1762-1764, 1764-1780, 1780-1782).

Nem kerülhette meg a Líceum tervezőjének kérdését sem. A szerző szerint: „Konkrét tervek híjával az épület kutatói levéltári adatok értelmezése vagy stíluskritikai alapon a Líceum tervezőjeként, építőművészeként hol Fellner, hol Gerl szerzősége mellett törnek lándzsát. Úgy véljük, mint általában, itt is árnyaltabb a kép, és csak a két mester más, ismert munkáinak alaposabb összevetése tisztázhatja majd a vitatott szerzőséget, illetve körvonalazhatja pontosabban Gerl és Fellner szerepét hazánk e nem csak jelentős, de a maga műfajában egyedülálló műemléke építésében, illetve egy Fellner munkásságát teljes terjedelmében és mélységében feltáró monográfia adhat a felmerülő tervező- és mesterkérdésre megnyugtató választ.”

Művészettörténészként úgy ítéli meg, hogy nem tudjuk pontosan, hogy az épület tervezője Fellner Jakab vagy Gerl József. Soós Imre levéltáros az 1960-as évek közepén bizonyította, hogy a tervező nem Fellner, hanem Gerl. A felvetés, hogy a Líceumot Fellner tervezte, Szmrecsányi Miklós művészettörténésztől származik, aki Soós véleménye szerint nem tanulmányozta alaposan a levéltári forrásokat, s ebből adódhat tévedése.

A Líceum művészi berendezése, díszítése az építkezés előrehaladtával lépésről lépésre valósult meg. Ludányi a könyvtár berendezését és freskóját részletesen elemezte. Eszterházy Károly

TÖRTÉNETI IRODALOM 1325