Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ugry Bálint: Zwischen Lust und Frust. Die Kunst in den Niederlanden und am Hof Philipps II. von Spanien (1527-1598) - Élvezet és frusztráció között. Művészet a 16. századi Németalföldön és II. Fülöp udvarában. Hrsg. von Caecilie Weissert, Sabine Poeschel, Nils Büttner. Böhlau Verl., Köln-Weimar-Wien, 2013. 275 o. V/1315
TÖRTÉNETI IRODALOM ZWISCHEN LUST UND FRUST Die Kunst in den Niederlanden und am Hof Philipps II. von Spanien (1527-1598). Herausgegeben von Caecilie Weissert, Sabine Poeschel, Nils Büttner Böhlau Verlag, Köln-Weimar-Wien, 2013. 275 o. ÉLVEZET ÉS FRUSZTRÁCIÓ KÖZÖTT Művészet a 16. századi Németalföldön és II. Fülöp udvarában 1548 októberében a huszonegyedik életévét nemrég betöltő Fülöp infáns a katalóniai Rosas kikötőjéből kihajózva hároméves európai útra indult. Apjának, V Károlynak célja volt, hogy elsőszülött fiát bemutatva a Német-római Császárság tartományaiban a meglátogatott területek támogatását megszerezze Fülöpnek, egyben előkészítse fia császárrá választását. A németalföldi városok nagyszabású ünnepségekkel fogadták Fülöp és Károly gazdag kíséretét, reményeiket tolmácsolva jövendőbeli uralkodójuk felé. Az infáns udvari történetírója, Juan Cristóbal Calvete de Estrella Fülöp Madridba való visszatérése után összefoglalta az utazás élményeit - a részletes (335 oldalas) beszámoló, El felicísimo viaje... címen Antwerpenben jelent meg 1552-ben. Fülöp 1555 és 1559 között ismét Németalföldön tartózkodott, miközben apja lemondását követően a Spanyol Királyság trónjára lépett. A Tizenhét Tartományban tett két hosszú látogatásának hozadéka elsősorban az volt, hogy a korabeli spanyol udvari kultúra és művészet minden más hatásnál nagyobb mértékben fogadta magába a németalföldi mintát. A Böhlau kiadó gondozásában megjelent kötet a 2010-ben az Universität Stuttgart és az Akademie der Bildenden Künste in Stuttgart szervezésében tartott konferencia előadásainak tíz tanulmánnyá érett szövegén keresztül mutatja be a II. Fülöp korabeli németalföldi és spanyol udvari művészet jelenségeit. Az 1560-as évek feszült politikai klímája, majd az 1568-ban kitört németalföldi szabadságharc és az 1579-ben szövetségre lépő északi tartományok függetlenségi törekvései természetesen a két fél közti korábbi kulturális cserefolyamatoknak jelentős korlátokat szabtak. II. Fülöp udvarában azonban az uralkodói műpártolás töretlen virágzása és annak eredményei — amelyeknek a sokáig perifériaként kezelt Spanyol Királyság esetében a művészettörténet-írás kevesebb figyelmet szentelt — a spanyol barokk kultúra, a „siglo de oro” alapjait vetették meg. A kötet célja így az is, hogy a korábbi történetírói determinizmusokon felülemelkedve (a II. Fülöp világi uralmának a katolikus egyházzal való szoros összefonódásának hatásait korábban sommásan jellemző fogalompár a Gegenreformation und Inquisition helyett ma már a Konfessionalisierung und Disziplinierung használatosak a német nyelvű szakirodalomban) a művészettörténeti érdeklődést ismét az Ibériai-félsziget gazdag 16. századi művészeti kultúrájára irányítsa. A tanulmányok problémaérzékenységük mellett bátran nyitnak már bejárt és eddig kevésbé ismert utakat a társtudományokkal való párbeszédek számára. A szövegek a 16-17. századdal foglalkozó történészek számára is alapvető fontossággal bírhatnak: újfajta módszertani kapaszkodókat nyújtanak azoknak a kutatóknak, akik elsősorban a korszak diplomáciatörténetének, udvari kultúrájának, uralkodói reprezentációjának szentelik figyelmüket. Caecilie Weissert a kötet nyitó tanulmányában Frans Floris Nicolaes Jonghelinck antwerpeni kereskedő villája számára festett Herkules-sorozatával (1555-56) foglalkozik. A széria darabjainak témája (Herkules tizenkét munkája és a hős más tettei) és a korabeli Herkules-ikonográfia metamorfózisai lehetővé tették, hogy az antik világ hősével a németalföldi politikai helyzet változásai nyomán több társadalmi csoport is azonosíthassa magát. A vászonra festett képek ábrázolásait ma már csak Cornelis Cort metszetei nyomán ismeri a kutatás, amelyekből kiderül, hogy Floris szöveges forrása a 16. században nyomtatásban sokszorosított középkori Libellus de deorum imaginibus volt. Ennek volt köszönhető az is, hogy a tizenkét munka közé olyan egyébként „nem kanonikus” képtémák is felvételt nyertek, mint a Herkules és Antaeus vagy a Herkules és Akhelóosz. 1556 tavaszán az újonnan trónra lépett II. Fülöp is látogatást tett hűséges alattvalója és hivatalnoka, Jonghelinck villájában. A fiatal uralkodó számára Herkules a népét védelmező, jó fejedelem allegorikus alakjaként tűnt fel, csakúgy, mint azoknak a diadalkapuknak a hőst