Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
HIVATALI KARRIEREK A 18. SZÁZADI VÁRMEGYÉKBEN 1283 ra emelkedik. (Hevesben 4 százalékról 30 százalékra, Békés vármegyénél pedig az láthatjuk, hogy mind a nyolc alszolgabíró viselt ezt megelőzően valamely hivatalt. A csak a magasabb tisztségekre összpontosító vizsgálatban ez a tény szinte teljesen elveszett, és közülük hét alszolgabíró került át abba a kategóriába, ahol a „korábban ismert hivatal nélküliek” szerepelnek.)32 Azonban a teljes körű vizsgálat szerint is marad a tény, hogy Zala 78 alszolgabírája megelőzőleg más vármegyei hivatalt nem viselt, vagyis a somogyi vizsgálat módszerével az esetek mindössze nagyjából negyedrészében tévedünk, a nagy többségnek ténylegesen az alszolgabíróság volt az első hivatala a vármegyénél.33 Az összehasonlíthatóság miatt viszont a négy vármegye adatait a somogyi vizsgálat struktúrájában is kiszámoltam (ami egyébiránt az ungi adatokban alig eredményezett változást), és ez a számítás áll a korábban megfogalmazott következtetéseink mögött. Előrelépés megyeiről országos hivatalokra A (6) számú hipotézis részét alkotta az is, hogy a legelőkelőbb családok egyes sarjai csak az első alispáni hivatalért álltak sorompóba, majd ennek betöltése után országos hivatalba léptek előre - miként a legkiválóbb megyei hivatalviselők is ide kerültek pályafutásuk végén.34 Ennek ellenőrzésére is kísérletet tehetünk a négy vármegye hivatalviselőinek adatai alapján. Megjegyzem, hogy nemcsak az ungi (eredetileg 1908-1909-ból származó) archontológia és a zalai nem tartalmaz utalásokat a vármegyei hivatalviselők későbbi karrierjére, de Héjjá Julianna Erikának a teljes Békés vármegyei apparátusra kiterjedő prozopográfiai adattárában sincs utalás 18. századi országos pozíció betöltésére (továbbra sem tekintve a főispánokat és az adminisztrátorokat). Jellemző, hogy Békés megye vármegyei tisztviselői közül senki sem tudott országos hivatalra emelkedni, jóllehet ez más megyékben nem volt rendkívüli. Legfeljebb más megyébe kerülhetett el egy-egy békési hivatalnok, hogy ott fontos pozíciót töltsön be, mint a jakobinus Laczkovics János apja, Imre, aki jegyző volt Békésben (1744-1746), majd Pest-Pilis-Solt vármegyében lett előbb jegyző, majd szolgabíró, végül alispán (1757-1784). A fontos személyek (sokszor arisztokraták) békési táblabírói kinevezése nem olyan kapocs, amely miatt az illetőket békési hiva32 A hevesi aljegyzők esetében is jelentős a változás: a már korábban is hivatalt viseltek aránya 7 százalékról 32 százalékra emelkedik a szélesebb adatfelvétellel. 33 Érdekes módon egy magasabb tisztséget tekintve, a hevesi főszolgabírók esetében is jelentősen módosulnak az adatok: az „egyéb” rovat (tehát a vizsgálat a korábbihoz képest plusz adatainak) figyelembe vételével a hivatah előzmények nélkül a főszolgabírói pozícióba emelkedettek száma 35-ről 11-re esik, 72-ről 22 százalékra. A többi megyében azonban ez másképp volt - a lényeget a főszolgabírói hivatal imént tárgyalt kétarcúságában látom. Egyes vármegyékben az előkelőbb bene possessionatus családoknak szélesebb út nyílt arra, hogy presztízsük érvényesítésével rögtön erre aspiráljanak, míg másutt, például Hevesben lokáhs tényezők ezt beszűkítették. 34 Az egyöntetűség kedvéért az országos hivatalokra való előrelépést a somogyi vizsgálathoz igazodva vettem figyelembe, így nem vettem tekintetbe például Csőke Istvánnak, Heves és Külső-Szolnok szolgabírájának a Rákóczi-szabadságharc idején a Fejedelmi ítélőtáblán betöltött esküdti pozícióját (assessor tabulae judiciariae ducalis). Erre a pozícióra delegálták a szintén hevesi Országh Pál megbízott vagy helyettes alispánt is, de ő nem vett ténylegesen részt a bíróság munkájában, és Csőke az ő helyére került.
