Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
1282 Megjegyezhetjük, hogy a hivatali karrierek nem mind egyenes vonalúak, főleg a század elején van példa olyan „ugrálásra”, amikor folytonos hivatali előrelépés helyett egy magasabból egy alacsonyabb hivatalba kerül a hivatalviselő.30 Erre Ungban azonban később is van példa: csicseri Orosz István alispánból 1782-ben lett főjegyző. Ha nem tévedek (például azonos nevű személyek pályájának összemosásával), akkor itt sok esetben még mindig nem hivatali karrier értelmében vett pályafutásokról van szó, hanem eseti megbízatásokról, ami a szakszerűsödés és a professzionalizáció visszamaradottsága jelének tűnik Ung vármegyében, miként a gyakori többes megbízatások is: példának okáért Petrovay Antal jó ideig egyszerre volt Ung pénztárnoka és aljegyzője. Thurzó András főjegyzőből lett aljegyző 1747-ben, majd tíz évre rá ismét főjegyző, Nagy János főszolgabíróból alszolgabíró 1769-ben, majd 13 esztendő múltán, amikor emellett az idő nagy részében a számvevő hivatalát is ellátta, ismét főszolgabíró - ilyen vargabetűk később (és másutt) nem nagyon fordultak elő a vármegyei karrierekben. Érdekes tanulság — immár mind a négy vármegyére kiterjedő hatállyal — hogy ügyésznek lenni zsákutcát jelentett: 21 az ismert alügyészek száma, közülük minden harmadik főügyész lehetett ugyan, de rajtuk kívül csak ketten tudtak más hivatalra lépni. Akikből pedig főügyész lett, azok sem tudtak már ennél tovább kapaszkodni a ranglétrán: mindössze 4,5 eset van arra, hogy egy főügyész bármiféle hivatalra előre lépett volna ebben a négy vármegyében a 18. században, pedig összesen 43 tiszti (fő)ügyészt ismerünk.31 Vannak megyei specifikumok. Példának okáért a vizsgált vármegyékben összesen 13 alkalommal fordult elő, hogy egy aljegyzőt választottak meg főszolgabírának, de ezen esetek zöme, nyolc Heves és Külső-Szolnok vármegyében történt, ahol ez az előléptetés az aljegyzők előrelépésének nagyobbik részét jelentette. Tehát aljegyzőből szolgabírói hivatalra lépni kifejezetten hevesi pályaívet jelentett. Zalában nagyon sok volt az alszolgabíró: a vármegye nagy létszámú nemességének tudható be az a körülmény, hogy míg a másik három megyében kevesebb volt az al-, mint a főszolgabíró, azaz sokáig egy alszolgabírót sem választottak a (fő)szolgabíró mellé, addig Zalában kétszer annyi volt belőlük. A négy archontológia bizonyos tekintetben a somogyi vizsgálat kontrollját is lehetővé teszi. Mivel ott az esküdtekre egyáltalán nem fordítottam figyelmet, az alszolgabírák esetében úgy tűnt, hogy hivatali előzmény nélkül kapták ezt a tisztséget. Zalában viszont akkor, ha az archontológia adatait teljes körűen kiaknázzuk, tehát az esküdtekre is tekintettel vagyunk, kettőről 30-ra nő azon alszolgabírák száma, akiknek korábban már volt valamilyen hivataluk, és nem hivatali előzmény nélkül léptek szolgálatba: arányuk 2 százalékról 28 százalékSZÍJÁRTÓ M. ISTVÁN 30 Ungban Bérezik Miklós 1715-től helyettes szolgabíróként szerepel, pedig azt megelőzően szolgabíró volt. Ezt azonban nem tüntettem fel a hivatali karriereket összefoglaló táblázatban olyan módon, hogy ő (fő)szolgabíróból vissza lett minősítve alszolgabírává, mert 1715 előtt ez utóbbi megnevezés nem volt használatban. Inkább úgy tekintem, hogy ekkortól a szolgabírák közül őt alszolgabírónak hívták. 31 A „fél” esetről lásd a 11. táblázathoz fűzött lábjegyzeteket.