Századok – 2014
MŰHELY - Kádár Zsófia: Jezsuita vezetésű vallásos társulatok Magyarországon a 17. században (1582-1671) V/1229
nyitja.68 A németek számára 1649-ben alakult önálló társulat Gyümölcsoltó Boldogasszony titulussal. A december 19-i alakuló gyűlésen 56 tag lépett be az új kongregációba.69 Végül egy évtizeddel később, Lippay György esztergomi érsek alapításával Nagyszombatban is létrejött az Agónia Christi-társulat, kifejezetten a szláv (szlovák) natio tagjainak.70 Rendi elöljárói kivétel nélkül a szláv hitszónokok voltak. III. JEZSUITA VALLÁSOS TÁRSULATOK MAGYARORSZÁGON ... (1582-1671) 1241 A harmadik alapítási hullám az 1620-1630-as években alapított három nyugat-magyarországi kollégium, Pozsony, Győr és Sopron, illetve a hányattatott sorsú homonnai/ungvári kollégium társulatait jelenti. Míg az előbbi három város fontos regionális jezsuita (oktatási) központ lett és differenciált társulati életet tudhatott magáénak, a Homonnán alapított, majd Ungvárra a kollégiummal együtt átköltöztetett diáktársulat működése valójában csak az 1650-es évek második felétől vált folyamatossá. így átmenetet jelent a negyedik alapítási hullám intézményeihez. Pozsonyban, a Magyar Királyság fővárosában 1627-től kezdődött meg a jezsuita kollégiumban a tanítás.71 Itt először egy városi kongregáció szerveződött, amelynek az alapító Pázmány érsek mellett több főnemes és püspök, városi polgárok, a kollégium diákjai, sőt maga II. és III. Ferdinánd és feleségeik is tagjai lettek. Az 1629-től működő Nagyboldogasszony-társulat 1630-ban a rendfőnöki megerősítést is megkapta.72 Valószínűleg e társulat későbbi három kongregáció magját alkotta. Ezek egyike a csak szórványosan adatolható magyar vagy úri kongregáció, amely a városban székelő központi hivatalok tisztségviselőit tömörítetté,73 és amely hosszú távon nem vált teljesen külön a városi polgárok német társulatától, annak csak egy tagozatát képezte. A magyar társulat elkülönülésére utalhat egy 1631-ből ismert, a társulat titulusát pontosító adat: „Congregatio divae Virginis, Sancti Stephani regis patriae Patroni”.74 Szintén az elkülönült működésére utal, hogy az 1637, 1643-1645. években önálló jezsuita elöljárók vezették.75 Ezzel szemben Nagyboldogasszony titulussal, 1631-től 68 Vö. Lukács II—IV adatai a vonatkozó éveknél és Knapp É.: Pietás i. m. 211. 69 LAW (1649), Cod. 12220. 188r., Kazy, F: História i. m. 202. (1649), vö. Lukács III. 272. (1650). 70 Kazy, F: História i. m. 202. (év nélkül), Tüskés G. - Knapp E.: Laikus vallásos társulatok i. m. 284. (1660), vö. Lukács III. 659. (1661). - Rendi elöljárói kivétel nélkül a szláv hitszónokok voltak, vö. Lukács III-IV adataival. 71 Az alapítástörténetről 1. Dénesi Tamás: Missziótól a kollégiumig. (Jezsuiták Pozsonyban 1635-ig). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Regnum. 10. (1998: 3A. sz.) 87-115. A jezsuiták szempontjából is meghatározó volt Pozsony új „főváros” szerepe, ennek 16. századi kialakulásáról 1. pl. Pálffy Géza: A Magyar Királyság új fővárosa: Pozsony a XVI. században. Fons 20 (2013: 1. sz.) 3-76. 72 LAR (1630), Austr. 135. 680., Schönvitzky Bertalan: A pozsonyi kir. kath. főgymnasium története. Pozsony 1896. 90-91. 73 „[congregatio] nobilium Ungarorum ad Curiae Regiae negotia assidentium”, LAW (1642), Cod. 12219. 135v. 74 LAR (1631), Austr. 136., 42. 75 Lukács II. 469. (1637, Hölgy György, conversator ungaricus), Lukács III. 71. (1643, Paczoth Ferenc, concionator et confessarius hungaricus), 111. (1644, Eustachius Stannperger, concionator dominicalis), 136. (1644, Eustachius Stannperger, concionator dominicalis); legutóbbi évben azonban
