Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: "Kitűnő tehetséggel ellátott, különböző nyelveket tudó, jogok tudásával rendelkező…" (Hivatalnoki pályafutások a magyar Kamaránál a felvilágosult abszolutizmus idejében) V/1209
1226 OLGA KHAVANOVA közül egyik sem volt hajlandó németül vezetni az ügyeket. Az összesen 68 megkérdezettből 45 nem tartotta megfelelőnek saját szakmai kompetenciáját német nyelven.77 Ez nem tette boldoggá a császárnőt. „Többé hallani sem akarok róla, mindenben kövessék a rendeletemet”,78 - írta Mária Terézia császárnő az 1773. október 18-án kelt kamarai előterjesztés margójára. Mária Terézia csakúgy, mint később a fia, II. József, nem kételkedett abban, hogy pragmatikus okok miatt a német nyelv válik majd a Habsburg Monarchia közigazgatásának nyelvévé, és a magyarok számára sem lesz más út, mint az, hogy ők is áttérjenek erre a közös közigazgatási nyelvre. A császárnő azonban hajlandó volt arra, hogy ezeket a reformokat fokozatosan vezessék be, és arra is, hogy figyelembe vegyék a Királyi Kamara érveit. Ennek a fokozatosságnak az előnyét, úgymint a fiatal, nyelvekben járatosabb generáció térhódítását tanulságosan illusztrálja az a kérdőív, amelyet 1788-ban 223 kamarai pénztári alkalmazott — irattárnokoktól gyakornokokig — töltött ki.79 Mindenekelőtt meglepően fiatalnak bizonyult ez a testület: a hivatalnokok többsége 35 év alatti volt. Érdekes továbbá, hogy származási helyük nem csak Pozsony (a Kamara 1784 előtti székhelye) vagy Pest-Buda volt (ahova a Kamarát áthelyezték), hanem a közeli Bécs, Erdély, a másik anyaország, a szomszédos Cseh- és Morvaország, valamint a távoli Tirol és Rajna-vidék. A nyelvtudásuk szintén meglepő. Négy embernél hiányoztak a nyelvtudásra vonatkozó adatok, egy segédbeosztott csak németül beszélt, huszonheten (12%) csak németül és latinul tudtak. Harminckilenc beosztott a latinon, németen és magyaron kívül semmilyen más nyelvet nem tüntetett fel, további harminc beosztott e mellett a három nyelv mellett még szlovákul is beszélt. A másik póluson álltak a hat (heten), hét (hatan), illetve nyolc (egyetlen egy) nyelven beszélő poliglottok. A két pólus között különböző nyelvkombinációk találhatók: a nélkülözhetetlen latin és német, valamint a gyakori magyar mellett még az olasz, francia, angol, cseh, horvát, román, rác, sőt ógörög és héber nyelvekről tettek említést. Figyelemre méltó, hogy valamennyi nem-magyar ajkú, Ausztriából, Sziléziából vagy a Német Birodalomból származó hivatalnok elsajátította a magyar nyelvet. A kompetenciájuk nem volt minden nyelvben egyforma: sokan csak az egyik vagy a másik nyelven beszéltek, de írni nem tudtak rajta, más idegen nyelveket csak valamennyire értettek. így például a Pestről származó Pospischill József „beszélt és írt németül és latinul, magyarul pedig csak szükség esetén”. Minél idősebb volt a hivatalnok, annál „színesebbek” voltak a szakmai tapasztalatai, és gazdagabb a nyelvtudása. A 35 év fölöttiek között találunk volt katonatiszteket és ex-jezsuitákat, kalandorokat és menekülteket. Ezek ifjúkorukban hadművészetet és teológiát, jogot és mérnöki ismereteket tanultak. 77 MNL OL E 47, 14. cs. Nr. 162, ex Dec. 1773. 78 ÖStA AVA FHKA UC, Fasz. r. Nr. 591, Subd. 1, Nr 139, ex Oct. 1773. 182v. 79 MNL OL E 701, Magyar kincstári levéltárak, Magyar (pozsonyi) kamarai levéltár, Magyar Kamara számvevősége, Gremialia (Szervezetre, működésre vonatkozó iratok), 3. k., Enthalt die von Einer Hochlöblichen Kaiserlichen Königlichen Hofrechenkammer herabgegebene acht Fragpunkte und wie sie durch ein jedes Glied der Ofner Landes-Zentral-Buchhalterey mit Inbegriff der in die Bezirke detaschirten sind beantwortet worden. Zusammengetragen den 15tens Decembri 1788.
