Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Varga Zsuzsanna: Kiútkeresés az agrárszektor válságából az "új szakasz" (1953-1954) idején I/117

Szeptember 1-jén újabb könnyítés lépett életbe a begyűjtés terén. Azok a gazdák, akik 1953 őszén a kenyér- és takarmánygabona kötelezettségüknek eleget tettek, arra számíthattak, hogy kukorica, napraforgó és burgonya beadási kötelezettségüket 10%-kal csökkentették.25 1954-ben a terület utáni kötelező beadás mértéke (búzakilogrammban kifejezve) a dolgozó parasztok esetében 25-30%-kal volt kevesebb, mint 1953-ban. Ekkortól kezdve megszűntek a fontosabb terményekkel kapcsolatos forgalmi korlátozások. A hónap végén pedig 50%-kal felemelték a szőlő, a must és bor beadási árát.26

Már az eddigi felsorolás is jelzi, hogy a válságkezelő intézkedések kidolgozásának műhelye nem az agrártárca, hanem a Minisztertanács Titkársága volt.27 A Földművelésügyi Minisztérium (FM) kollégiumi üléseiről 1953 nyarán készült jegyzőkönyvek is azt tükrözik, hogy Hegedűs András miniszter nem igazán aktivizálta magát az új szakasz végrehajtása érdekében.28 Az egyedüli fontos rendelet, amelyet az FM adott ki, az a termelőszövetkezetből való kilépés és a termelőszövetkezeti feloszlása folyamatait igyekezett koordinálni.29

Az a közel 50 mezőgazdasággal kapcsolatos minisztertanácsi határozat és rendelet, amely 1953 második felében látott napvilágot arról a felismerésről tanúskodott, hogy a mezőgazdasági termelés növelése, a termelési kedv fokozása csak úgy érhető el, ha a korábbi adminisztratív intézkedéseket egyre inkább gazdasági szabályozók váltják fel. Jól példázza ezt, hogy a beadási kedvezmények miatt lecsökkenő terménykészleteket az állami szabadfelvásárlás kiterjesztésével akarták pótolni. Ehhez persze meg kellett emelni a szerződéses és állami szabadfelvásárlási árakat.30 Újdonságnak számított, hogy a termelők és fogyasztók közötti közvetlen piaci kapcsolatot is igyekezett helyreállítani a kormány.31 A termelői biztonságot is erősítette a Nagy Imre-kormány: egyrészt a

KIÚTKERESÉS AZ AGRÁRSZEKTOR VÁLSÁGÁBÓL ... (1953) 121

25 1953. évi 18. sz. tvr. az egyénileg gazdálkodó parasztok őszi termésű kapásnövényekből fennálló beadási kötelezettségének 10 százalékos csökkentéséről, valamint a gabonafélék és az őszi termésű kapásnövények forgalmi korlátozásának megszüntetéséről. TRHGY, 1953. 26.

26 1953. évi 23. sz. tvr. a borbeadásra kötelezett termelők részére nyújtott kedvezményekről. TRHGY, 1953. 28.

27 Rainer M. János így írt erről: „Miközben a kormány a „tűzoltó” intézkedésekre összpontosított, teljesíteni kellett szervezeti-szervezési feladatokat is. Megszűnt a Minisztertanács Elnöksége és Hivatala, helyette létrehozták a Titkárságot [...] Vezetőjét a kormány javaslatára az Elnöki Tanács, helyettesét és a csoportvezetőket a Minisztertanács, az ügyintézőket a kormány elnöke nevezte ki. [...] a mezőgazdasági csoportot Pogácsás György, a korábbi titkárságvezető irányította.” Rainer M. János'. Nagy Imre 1953-1958. Politikai életrajz. II. Bp. 1999. 14-15.

28 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) XIX-K-l-c 35. d. Jegyzőkönyvek az FM kollégiumi üléseiről. 1953. július. 31., augusztus 8., augusztus 22.

29 4/1953. F. M. sz. rendelet. A termelőszövetkezetből való kilépés és a termelőszövetkezet feloszlása kérdéseinek szabályozásáról. TRHGY 1953. 296-298.

30 Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956. Békéscsaba, 1993. 248-257.

31 „A heti, havi és országos vásárokat ismét rendszeresen megtarthatták, a piaci árusok újból építhettek standokat, elárusítóhelyeket. 1953 előtt a kofák és a falusi kistermelők piacozását egy sor vasúti rendszabállyal (elsősorban a kézipoggyász maximálásával) igyekeztek korlátozni. Az új kormányprogramig vasúton legfeljebb 5 liter bort, 2 liter tejet és tejfelt, 2 kg túrót, 1,5 kg vajat, 1 kg sajtot stb. vihetett magával az utas külön díjfizetés nélkül. Most a javaslat úgy szólt, hogy minden utas annyi pakkot vihessen magával díjtalanul a vasúton, amennyi az ülőhelye alatt és felett elfér. A bérletjeggyel utazók esetében is megszüntették azt a korábbi korlátot, miszerint csak olyan tárgyat sza