Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: "Kitűnő tehetséggel ellátott, különböző nyelveket tudó, jogok tudásával rendelkező…" (Hivatalnoki pályafutások a magyar Kamaránál a felvilágosult abszolutizmus idejében) V/1209
1218 OLGA KHAVANOVA lás megüresedése előtt már egy hosszú sor alakult ki azokból az alacsonyabb beosztásúakból, akik magukat — koruk és érdemeik szempontjából (ordo senii et beneficií) — egy ilyen promócióra méltóknak tartották. A távolabb lévő só- és vámhivatalokban, vagy postákon az ügyes apáknak több esélyük volt utódjukat a saját fiukból kinevelni: először fizetés-nélküli adjunktusként alkalmazni, utána a szerzett tapasztalataira és ismereteire hivatkozva, megpályázni a hivatalnak a gyermekére való átruházását. Nemegyszer követelte a Magyar Kamara: „Nem szabad azt engedélyezni, hogy az apja és fia ugyanabban a hivatalban szolgáljon”. Például, amikor a győri harmincados hivatalban megüresedett az ellenőr helye, oda éppen emiatt az ok miatt nem vették fel az ottani harmincados Seyfrid Tamás fiát, János Ferdinándot. Ugyanakkor, élve az első adandó lehetőséggel, amikor Komáromban kerestek utódot a vén és beteg harmincados Schröpfernek, az iljabb Seyfrid azért kapta meg a kinevezést, mert ezzel akarták kárpótolni azért a kényelmetlenségért, hogy nem engedélyezték neki a saját apja mellett szolgálni.42 Volt egy súlyos érv, amiért az apák fiai megörökölhették a hivatalt: az állandó költségvetési hiány. Az adminisztratív feladatok komplikálódása, a funkciók növekedése a személyzet gyarapodását és ennek magasabb szakmai felkészültségét követelték meg. Ugyanakkor a fizetések (a dolgozóknak) és nyugdíjak (a nyugdíjazottaknak) egyszerre történő kifizetése megduplázta az egyes állásokra jutó költségeket.43 A megüresed(end)ő helyek betöltése és a költségvetésből fizetendő összegek megtakarítása kettős feladatát azzal próbálták megoldani, hogy a nyugdíjazott öregeket visszahívták, hogy a nyugdíjukat ne kelljen nekik fizetni. Ez a kezdeményezés azonban csak részleges sikerrel járt, mivel ezek között az érdemes öregemberek között egyesek már megvakultak, mások agyvérzésben, testi gyengeségben, meszesedésben vagy köszvényben szenvedtek. Ha a hivatali pályára felkészült vagy alkalmas fiaik voltak, ezeket fizetés nélküli segédekként az apjuk mellett alkalmazhatták, és egy idő után, ha nem az apai állásokra nevezték ki őket, akkor más, fizetéssel járó állást javasoltak nekik. A budai harmincados, Mikics János György annyira „megöregedett és leromlott, hogy már képtelen [lett] a feladatai elvégzésére”. A fia viszont a morvaországi Brünnben szolgált ellenőrként. A bécsi Udvari Kamara egyrészt figyelmeztette: „a Magyar Kamarának már egy királyi-császári rendelet útján tudomására hozták, hogy egyik vagy másik tisztviselő fia preferenciális kinevezése nem kívánatos és ellene mond a császári-királyi akaratnak”. Másrészt, a kamarai szabályzat szerint azoknak a tisztviselőknek, akik több mint 40 éve szolgáltak, járt az úgynevezett „jubiláció”, vagy a teljes fizetéssel egyenlő nyugdíj. Ugyanilyen összeget (400 Ft) kellett utódának, Siffkovics József ellenőrnek fizetni. Az előnyös megoldás (ezt a sémát több alkalommal is sikeresen használ42 ÖStA AVA FHKA HFU, Fasz. r. Nr. 862, 1756 márc. 8., 50r, 53r. 43 Az osztrák felvilágosult abszolutizmus nyugdíj-kiadási szabályzatairól 1.: Bernd Wunder: Die Institutionalisierung der Invaliden-, Alter- und Hinterbliebenenversorgung der Staatsbediensteten in Österreich (1748-1790). In: Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. XCII. (1984: 3-4).
