Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán Péter: A töröksegély kérdése az 1603. évi regensburgi birodalmi gyűlésen V/1187
1206 BAGI ZOLTÁN PÉTER A császári követség felvetését, miszerint a súlyos veszélyre és a Romzug elértéktelenedésére való tekintettel a birodalmi támogatást a rendek Gemeiner Pfennigben hagyják jóvá, a kúriák képviselői az 1594. és az 1598. évhez hasonlóan leszavazták. A fejedelmek kollégiumában az ezen adónem mellett kardoskodó ausztriai követek és egyházi klienseik érveivel szemben a többség azt hangoztatta, hogy a birtokok és az alattvalók összeírása és az egész rendszer működtetése túl nagy költséggel járna, s emellett a fejedelmek vagyona nyilvánossá válna. Egyes rendek arra hivatkoztak, hogy saját tartományuk rendjeivel szerződést kötöttek, miszerint a töröksegély alapiának a Römermonatot kell tekinteni.103 Azért, hogy a töröksegélyből a kerületek ne vonják le a már előzetesen nyújtott támogatásaik költségét, az udvar kénytelen volt beletörődni abba, hogy a Nachzug értékét nem határozták meg, hanem az egyes kerületekre, illetve rendekre bízták, hogy a birodalmat fenyegető török támadás esetére megfelelően felszerelt katonasággal álljanak készenlétben. Ez azonban véleményem szerint nem járt komoly presztízsveszteséggel az uralkodóra nézve. Talán ennél súlyosabb kudarcnak tekinthető, hogy a matrikula megreformálását és kiegészítését nem sikerült az udvarnak elérnie, hiszen a régi érték visszaállításával (a 128 000 rajnai forint az akkori 60 000 rénes forint értékének kétszerese volt) a birodalmi töröksegély értéke megduplázódhatott volna. Ez 4 évre 5 000 000 forint helyett több mint 10 000 000 forint jelenthetett volna. A protestáns rendek ellenzékben lévő részének azon kísérlete, hogy a töröksegély jóváhagyását ismét összekapcsolják sérelmeik (felekezeti kérdések, többségi elv érvénytelenítése a török elleni adó megszavazásánál, birodalmi forgalomban lévő érmék értékének ügye) orvoslásával, gyakorlatilag már a birodalmi gyűlés megkezdése előtt zátonyra futott. Mint bemutattam, a három kúria kálvinista és lutheránus tagjai az 1603 februári heidelbergi tanácskozásukon hiába hangoztatták, illetve hozták nyilvánosságra ezen elvi elhatározásukat, hiszen legbefolyásosabb politikai vezetőjük, a pfalzi választófejedelem a követeinek adott instrukciójában kifejtette, hogy elkerülhetetlen a császár támogatása, és ezért 35 hónap mértékű segély megszavazásáig szabad kezet adott nekik a tárgyalásokon.104 A protestáns rendek — hasonlóan az előző két birodalmi gyűléshez — ez alkalommal is elismerték a török veszély súlyosságát, és ha vonakodva is saját politikai érdekeiket kénytelen-kelletlen ennek rendelték alá. El kell azonban ismerni, hogy a választófejedelmek kollégiumában a Pfalz által vezetett „ellenzék” mindig a többség által jóváhagyni szándékozott segély mértéke alatti támogatás megszavazását pártolta, mint ahogy ez a rendek által az előterjesztésre adott első két válaszból is kiviláglik. Az udvar ez alkalommal is eddigi törökellenes politikájának hű támogatóiban bízhatott: a választófejedelmek kollégiumában a mainzi érsekre és a szász választófejedelmi adminisztrátorra, a fejedelmek kúriájában pedig a salzburgi 103 Schulze, W.: Reich und Türkengefahr i. m. 188. 104 Schulze, W.\ Reich und Türkengefahr i. m. 144.; Stieve, K: Politik Bayerns i. m. 382.; Albrecht, DMaximilian I. i. m. 378.; Kraus, A.: i. m. 73-74.
