Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán Péter: A töröksegély kérdése az 1603. évi regensburgi birodalmi gyűlésen V/1187
A TÖRÖKSEGÉLY . . . AZ 1603. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉSEN 1201 Geizkofler szakvéleményében kiszámította, hogy a császár által kért hadsereg öt évi fenntartása összesen 260 Römermonatba kerülne. A rendek — hangsúlyozta a birodalmi fillérmester — is könnyen beláthatják, hogy az általuk ajánlott 54, illetve 40 hónapnyi támogatás semmire sem lenne elegendő. Ezért a birodalmi gyűlésnek legalább 100 Römermonatot három év időtartamra kellene megszavaznia.76 Mátyás főherceg a birodalmi gyűlésen összegyűlt rendeknek adott május 15-i válaszában megismételte, hogy a háború sikeres megvívásához — amire minden esély megvan, hiszen az Oszmán Birodalom katonai erejét az anatóliai lázadás leköti77 — a Gemeiner Pfennig jóváhagyására lenne szükség, azonban a rendek többsége a Romzug megajánlása mellett voksolt. A válasz összeállítói kiemelték, hogy a segély mértékében és a fizetési határidőkben eltérő javaslatok közül egyedül a fejedelmek tervezete számít a császári oldal számára elfogadhatónak, és jelentheti a további tárgyalások kiindulópontját. Azonban még ebből az összegből sem tartották lehetségesnek egy 5000 lovasból és 16 000 gyalogosból álló had felállítását és öt évi fenntartását, hiszen egy 3000 fős gyalogezred havi költségei 40 000, míg 1000 lovas havonkénti zsoldja 20 000 rajnai forintot emészt fel. Az Udvari Kamara és Geizkofler számításaira hivatkozva a rendeknek adott válaszban kihangsúlyozták tehát, hogy a megajánlott 54 hónapnyi birodalmi támogatás csak egy évre lenne elegendő. Főleg, amennyiben figyelembe veszik, hogy a hadállítás költségei 1598 óta is folyamatosan emelkedtek.7^ császári oldal emellett hangsúlyozta, hogy a háború terhei olyan mértékben megnövekedtek, hogy a birodalmi gyűlés segélye és a saját országainak és tartományainak hozzájárulása mellett néhány birodalmi kerülettől az udvar katonai és pénzügyi segítséget kért és kapott.79 Mátyás főherceg felkérte tehát a rendeket, hogy ismét gondolják át az uralkodó nehéz helyzetét, és legalább 100 Römermonatot hagyjanak jóvá az elkövetkezendő három esztendőre úgy, hogy az első két évben harmincöt-harmincöt hónapot, az utolsó esztendőben pedig a fennmaradó részt fizessék be a kijelölt birodalmi városokban. A fizetési terminusokat illetően az udvari követség arra tett javaslatot, hogy még abban az évben Keresztelő Szent János, illetve Szent Jakab és Szent Mihály (szeptember 29.) napján történjen meg az első három befizetés. A következő két esztendőben pedig Szent György (április 24.), Szent Jakab és Szent Mihály napjára kellett volna kitűzni a fizetés határidejét, hogy ezzel is a hadállítást és fenntartást lehessen támogatni. A remélt 100 hónapnyi segélyből ugyanis az udvar 9000 gyalogost és 3000 lovast tarthatna fegyverben télen-nyáron - emelte ki az irat.80 76 Uo. 113-114. 77 A dzseláli felkelésről van szó, erre összefoglalóan lásd: Tóth S. L. : A mezőkeresztesi csata i. m. 261., 356., 358. 78 A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1603. május 15. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 97. Föl. 166r.-167v. 79 A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1603. május 15. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 97. Föl. 168r. 80 A császári követség válasza a birodalmi gyűléshez, 1603. május 15. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 97. Föl. 169r.-v.
