Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán Péter: A töröksegély kérdése az 1603. évi regensburgi birodalmi gyűlésen V/1187

A TÖRÖKSEGÉLY ... AZ 1603. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉSEN 1193

gét akarták felhasználni. Végül már 1599 tavaszára kiderült, hogy sem a remélt unió, sem a közös haderő nem jöhet létre. Utóbbinak a felállítását a hessenkasseli tartományi gróf és a braunschweig-wolfenbütteli herceg között a parancsnoki kinevezés körüli vita tette lehetetlenné.33

A kedélyek lassan lecsillapodtak, és Kanizsa elvesztése újra a magyarországi eseményekre terelte a birodalmi rendek figyelmét. A Koblenzben tanácskozásra összegyűlt négy rajnai választófejedelem (kölni, mainzi, trieri érsek, pfalzi választó) követei 1601. július 27-én a brandenburgi választónak és a szász választófejedelmi adminisztrátornak küldött levelükben támogatásukat fejezték ki a török kérdés megtárgyalására összehívandó birodalmi gyűléssel kapcsolatban, hiszen maguk is belátták, hogy az Oszmán Birodalom előretörése milyen veszélyekkel jár a Német-római Birodalomra nézve. Emellett azonban — Joachim Frigyeshez hasonlóan — megjegyezték, hogy sérelmeik orvoslása még inkább ösztönözné a rendeket a törökelleni háború támogatására: a rendeket, vagyonukat meghaladóan, ne terheljék meg az egyébként önkéntesen megajánlott adóval; a többségi elv ne legyen érvényes a töröksegély megszavazásánál; az uralkodó további béketárgyalásokat szorgalmazzon a törökkel, illetve a háború továbbfolytatásához a külföldi potentátok segítségét is vegye igénybe. Az újra eszkalálódó spanyol-németalföldi háború miatt megrendült birodalmi békét — 1555. évi augsburgi birodalmi gyűlés határozatának értelmében — a császár újra állítsa helyre. A négy választófejedelem követei tehát a következő birodalmi gyűléstől ezek orvoslását várták és remélték, sőt követelték II. Rudolftól.34

A választófejedelmek kollégiumának hat tagja tehát egyetértett a birodalom rendjeinek összehívásával, még akkor is, ha ettől saját vélt vagy valós — a birodalom kormányzatával kapcsolatos — panaszaik megoldását remélte.35

Az uralkodó a mainzi érseknek 1602. augusztus 2-án írt levelében kifejezésre juttatta, hogy az egyre növekvő török veszély, valamint egyéb sürgős problémák megtárgyalása (a birodalom jogi, forgalomban lévő érmék, a matrikula érték és a németalföldi háború ügye) arra késztette, hogy a választófejedelmek jóváhagyása alapján birodalmi gyűlést hívjon össze, amely időpontjául 1602. december 1-jét, helyszínéül pedig Regensburgot tűzte ki. A birodalom rendjeinek gyűlésén — az 1597/1598. évi birodalmi gyűléshez hasonlóan — a császár ismét nem kívánt személyesen részt venni, hanem maga helyett teljhatalmú megbízottként Mátyás főherceget akarta elküldeni. Egyúttal II. Rudolf hangot adott azon kívánságának, hogy a tárgyalásokon személyesen részt vevő mainzi választófejedelem, vagy annak teljhatalmú követei a császári diplomáciát támogassák.36

33 Uo. 120-127.; Arndt, Johannes: Das Heilige Römische Reich und die Niederlande 1566 bis 1648. Politisch-konfessionelle Verflechtung und Publizistik im Achtzigjährigen Krieg. Köln-Weimar- Wien, 1998. 125-129.

34 A négy rajnai választófejedelem levele a brandenburgi választóhoz és a szász választófejedelmi adminisztrátorhoz, 1601. július 27. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 96. Föl. 595r.-600v

35 A hat választófejedelem levele II. Rudolfhoz, 1601. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 96. Föl. 601r.-604r.

36 II. Rudolf levele a mainzi érsekhez, 1602. augusztus 2. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 97. Föl. 20r.-23r.