Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Szántay Antal: II. József kerületi biztosai V/1171
1174 SZÁNTAY ANTAL Az életrajzi adatokat egy egyszerű adatbázisba gyűjtöttem, melynek különböző szempontok szerinti lekérdezése lehetővé tette, illetve megkönnyítette az életpályák elemzését. A kerületi biztosi hivatalra javasolt, illetve kinevezett 27 fő alkotta csoportot az alábbi szempontok szerint jellemeztem: életkor rendi státusz állami kitüntetés (Szt. István Rend) hivatali karrier főispáni tisztség előmenetel II. József egyeduralkodása idején, majd a császár halálát (1790) követően protestáns felekezethez tartozás szabadkőműves mozgalomhoz való viszony. E szempontok szerint a kerületi biztosi hivatalra javasoltak, illetve kinevezettek jellemzően II. Józseffel egy évtizedben születtek, miközben a legidősebb, Szlávy 1706-ban, a legfiatalabb, Széchényi pedig 1754-ben született. Többségük a 19. század első évtizedeit is aktívan élte meg, legkésőbb, 1831-ben Splényi és Batthyány halt meg. Mindegyikük — természetesen — a nemességhez tartozott, és többségük, 60%-uk arisztokrata volt a kinevezés idején, többen az 1770-es és 1780-as években emelkedtek följebb a nemesi ranglétrán: Balassa és Jankovich (1772-ben), Brunszvik (1775-ben), Győry és Majláth (1785-ben) grófi címet kapott, Prónay pedig (1782-ben) bárói címével az arisztokraták közé emelkedett. II. József halála után még ketten léptek följebb: Rosenfeld (1794-ben) bárói, és Szécsen (1811-ben) grófi rangra emelkedett. Családjaik, ahogyan ők maguk is, jellemzően a 17. századtól és különösen a 18. század során egyházi, katonai és hivatali pályán a Habsburg monarchia szolgálatában tűntek ki. Ezt többük esetében az udvar magas kitüntetés, a Szent István Rend adományozásával is elismerte: 1785 előtt hatan közülük már rendelkeztek ezzel a kitüntetéssel, később pedig (1806-ban illetve 1807-ben) Szent- Iványi és Almásy is felölthette a Rend díszruháját. Legtöbbjük hosszabb hivatali pályát futott be az országos vagy a központi igazgatásban, és néhányan közülük a helyi, megyei igazgatásban. Karrierjük gyakran párhuzamosan futott, vagy éppen keresztezte egymást, gyakorta egymást követték vagy éppen egymást váltották ugyanazon lépcsőfokokon, és többen közülük hosszabb-rövidebb ideig együtt is dolgoztak. A magyar társadalom azon vékony rétegéhez tartoztak, melyet hivatalnokelitnek nevezhetünk. Személyüket, tevékenységüket és képességeiket jól ismerte a bécsi udvar, Mária Terézia és II. József. Bécsben számíthattak reájuk, ahogyan ők is bízhattak abban, hogy az állami szolgálat nekik és családjuknak a folytonos felemelkedést biztosítja. Legtöbbjük természetesen a magyarországi illetőségű kormányszervekben (kancellária, helytartótanács, kamara és az igazságszolgáltatás intézményei) szolgált, de Rosenfeld, Teleki és Izdenczy erdélyi hivatali tapasztalattal is rendelkezett, míg Skerlecz, Jankovich, Szécsen és Széchényi a horvátországi igazgatásban töltött be tiszt
