Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Oross András: A magyarországi kamarai rendszer változásai a török kiűzésétől Mária Terézia uralkodásáig V/1157
1162 OROSS ANDRÁS rozták.18 Ugyancsak ilyen ügykörnek, pontosabban jövedelemnek számítottak az alsó-magyarországi bányavárosi kamarák és a sókereskedelem is. A 16. századtól élő gyakorlat szerint a bányászat és a pénzverés ügyköre mellett tehát a sóügy igazgatása is az Udvari Kamara hatáskörébe tartozott a 17. század utolsó éveiben, igaz rendszeresen bérbe adta a sóval való kereskedés jogát.19 A sómonopólium az 1690-es években nagy bevételekhez juttatta a kincstárat, de még inkább a sókereskedelem bérlőit, elsősorban a bankár és hadi vállalkozó Samuel Oppenheimert.20 A nagy átszervezésre a század utolsó évében, 1699-ben került sor. Az Udvari Kamara — látva a sókereskedelemben rejlő nagy lehetőséget — önálló hivatalszervezetet létesített, amelynek élére Lorenz Michael Bonifacio Dizent von Felsenthall udvari kamarai tanácsost helyezték. A Pest központtal működött — pontos nevén: „Das königliche Hungarische und Siebenbürgisches Salz Regalis Einnehmeramt zu Pest” — hivatal jövedelmei évről évre jelentősen növekedtek. A hivatal bevételeinek egy részét az Udvari Fizetőhivatal számadáskönyveiben rendszeresen lekönyvelték: 1699- ben 52 500, 1701-ben 272 990, 1702-ben 478 483 és még 1703-ban is 271 977 forintot jegyeztek fel.21 A feltüntetett összegek változó nagyságú része azonban nem készpénzben érkezett Bécsbe, hanem — a már megszokott módon — előre meghatározott költséghelyekre, illetve tartozások kiegyenlítésére fordították. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a sóeladás bevételei jóval nagyobbak lehettek a 18. század első felében: Bakács István számadatai szerint 1699-ben 252 435, 1700-ban 636 271, 1721-ben 1 183 202 forint tiszta jövedelem származott belőle.22 Az 1741. évi 14. törvénycikkben a magyar országgyűlés is elrendelte a sóügy igazgatásának a Magyar Kamara kezébe adását, amelynek végrehajtása végül Mária Terézia 1743. március 15-i rendeletével kezdődhetett meg.23 A Magyar Kamara térnyerése a 18. század első felében A kamarai szervezet igazán nagy horderejű módosulása végül az 1683-ban megindult törökellenes háború eredményeként következett be. A jelentős terü18 Vö. Nagy /.: A Magyar Kamara i. m. 67-68. 19 A sóügy 17. század végi és 18. század eleji viszonyaira 1. Bakács István János: A sómonopólium Magyarországon III. Károly korában. Századok 67. (1933) 611-653.; Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században. Levéltári Közlemények 50. (1979) 225-282.; Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 8.) Bp. 1992. 160-163.; Nagy A Magyar Kamara i. m. 32. 20 A sókereskedelembe bekapcsolódó nádor, Esterházy Pál és a hadi vállalkozó Samuel Oppenheimer üzletét már korábban részletesen feldolgozták: Sinkovics István: Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. Bp. 1937.; Szakály Ferenc: Oppenheimer Sámuel működése, különös tekintettel magyarországi kihatásaira. Bp. 1971. (Magyar-zsidó oklevéltár XIV) 31-78. 21 ÖStA AVA FHKA Hofzahlamtbücher 1699 föl. 50r-v; 1701 föl. 7v-llr; 1702 föl. 10r-14r; 1703 föl. 4r-7r. 22 Bakács I.: A sómonopólium Magyarországon i. m. 651. 23 Nagy - F. Kiss: Magyar Kamara i. m. 125. Az 1741: XIV törvénycikk a magyar kamaráról kimondja „2. § Hogy továbbá mindaz, ami Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben a királyi kincstárra néz, következésképen tehát a só- és bányaügy is, ugyancsak a magyar királyi kamarának (melynek ez országgyűlés tartama alatt a szegedi sáfárság is alája adatott) rendeltessék alá.” Lásd Corpus juris Hungarici. Magyar törvénytár. 1000-1895. 1740-1835. évi törvényczikkek. Ford. Csiky Kálmán, magyarázatokkal és utalásokkal kiséri Márkus Dezső. Bp. 1901. 29.
