Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
A MAGYAR UDVARI KANCELLÁRIA ÉS HIVATALNOKAI A 16-18. SZÁZADBAN 1151 át a kancellárián (Koller Ferenc 1742, Móricz András 1748, Battha László 1751, Skerlecz Ferenc 1759, Skultéty Ferdinánd 1765, Klobusiczky Antal 1771, Pászthory Sándor 1779, Franz Redl von Rottenhausen 1783). A többiek mind az intézményen belülről kerültek ki. Néhányan egészen alulról kezdték, így Mátyás Antal (1713) és Bobok Mihály (1718) járulnokként indította pályáját, Waneczy Illés és az 1690 előtti időkből megörökölt Somogyi Ferenc, valamint Hunyady László (1693) egyformán expeditor volt, Rajter András (1763), Jaszvitz József (1777) pedig fogalmazó. Mindez egyértelműen azt mutatja, hogy a kancellária saját hivatalnoki karral rendelkezett. Úgy tűnik, hogy a járandóság és a munkakörülmények kívánatos munkahellyé tették. Erre mutat a tisztviselői karon belüli kapcsolatok vizsgálata. Több olyan család is akadt a 18. század folyamán, amely több generáción át szolgáltatott hivatalnokokat az intézménynek. Példaként álljon most itt a Dombay és a Jaszvitz család. Dombay János 1711-ben nyerte el a kancellária fűtőjének állását, amely az akkori hierarchiában az intézmény legalacsonyabb rangú posztja volt. A fűtő tizenhárom év szolgálat után 1724 elején váratlanul meghalt, két nagykorú és öt kiskorú gyermeket hagyva hátra.81 Tisztét fia, József vette át, aki ekkor éppen Győrben tanult. Dombay József pályája sem bővelkedett fordulatokban, de szolgálatát minden bizonnyal megfelelően látta el, ennek köszönhetően sikerült 1750-ben egy lépést előre tennie és kinevezték a kancellária kapusává évi 450 Ft díjazással, ami éppen 100 Ft-tal több, mint addigi járandósága. Szolgálata elismeréseképpen 1769. július 8-án nyugalomba vonulhatott, nyugdíjként megkapta időközben 600 Ft-ra nőtt fizetését, amelyet azonban nem sokáig élvezhetett, mert már november 8-án elhunyt, két lányt hagyva hátra. Ekkor már nem Dombay József volt az egyetlen családtag a kancellária alkalmazásában, 1723-ban járulnokként felvételre került testvére, Dombay Ferenc József, aki 1761-ben bekövetkezett haláláig dolgozott ott. A hivatali ranglétrán ő is lassan araszolt előre, 1734-ben számfeletti kancellista (jegyző) évi 600 Ft fizetéssel, 1739-ben segédregisztrátorrá lépett előre (900 Ft fizetés), 1747-ben expeditorrá léptették elő, innen már nem sikerült továbblépnie, csak fizetése emelkedett (1750: 1200 Ft, 1758: további 100 Ft kiegészítés). 1758-ban királyi titkári címet kapott. 1761-ben Dombay József özvegye, Klara Seyvitz de Mugenthal, testvére József és fia, Mihály kérelmére megerősítették a család magyar nemességét, amelyet egészen I. Ferdinánd koráig vezettek vissza. A címereslevélben felsorolásra került a meghalt Ferenc többi gyermeke, Sándor, Károly, Gáspár, Ferenc és Anna Krisztina, illetve Mihály fia Pál Ferenc, valamint József hitvese, Theresia Waldmann és három lánya, Róza Katalin és Erzsébet, illetve József testvére Regina.82 A harmadik generáció kiindulási alapja már lényegesen jobb volt az előzőénél, nem utolsósorban az elődöknek köszönhetően. Dombay Mihály 1753 má81 ÖStA HHStA B1 794 föl. 19v, 45v, 64r.; Az Obersthofmarschallamt által lefolytatot hagyatéki eljárás iratai: uo. Hofarchive OMaA Kt. 672. Nr. 2458. 82 MNL OL A 57 Libri regii 45 köt. pag. 655-658.
