Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
1150 FAZEKAS ISTVÁN feladataik közé tartozott a kancelláriai ügyek uralkodó előtti referálása. Az ügymenet, a kormányzati gyakorlat átalakulása, az uralkodó visszavonulása a személyes kormányzatból, a kabineti kormányzás előtérbe kerülése is hozzájárult a titkári szerep jelentőségének csökkenéséhez. A titkári réteg közelebbi vizsgálata (33 fő) szintén alkalmat ad néhány érdekes megfigyelésre. Már szó esett róla, hogy jó néhány egykori titkár található az 1784 előtt kinevezett tanácsosok között. Ez a lista tovább növelhető az 1784 előtt szolgálatba lépett, de csak 1784 után tanácsosnak kinevezett titkárok nevével (Brunszvik József 1785, Pászthory Sándor 1785, Franz Redl 1787, Püchler József báró 1801). Ez azt jelenti, hogy a 33 titkár egyharmada tudott tovább emelkedni a ranglétrán és a döntéshozó rétegbe bekerülni. A két réteg közötti különbséget jól jelzi az anyagi megbecsültség közötti különbség. Egy titkár fizetése 1746-ban és 1783-ban egyaránt 1500-2000 Ft között mozgott, míg a tanácsosi fizetések kétszer ilyen magasak, 4-5000 nagyságúak voltak.78 Négy titkár titkárként halt meg (Domaniczky János 1699, Mátyás Antal 1742, Móritz András 1758, Rajter András 1774), Wanyéczy Illés pedig nyugállományban hunyt el (1739). A kancelláriából kivezető utak a titkárok esetében is leginkább a magyarországi központi kormányszervek felé mutattak. Tenturich István (1693) és Csató Adám (1780) a Magyar Kamara tanácsosa lett. Ugyancsak a Magyar Kamara tanácsosa lett Klobusiczky Antal (1777), aki azonban egyúttal a frissen visszaváltott szepességi városok adminisztrátori tisztét is elnyerte. Bobok Mihály (1746) és Skerlecz Ferenc (1769) a helytartótanácsban nyertek tanácsosi kinevezést. Tulajdonképpen a régi karriermintához tartozik, ott is került tárgyalásra Maholányi János személynöki kinevezése (1693). Szokatlan Izdenczy József karrierje, aki 1771-ben az Erdélyi Kancelláriánál kapott tanácsosi kinevezést. Nemcsak felfele vezetett út, hanem lefelé is. A titkári rangban lévő regisztrátor Bisztriczey László, aki közreműködött II. József bizalmas utasításai közzétételében, börtönben halt meg.79 Fenti adatok azt jelzik, hogy az intézményen belül lehetséges volt karriert befutni, és néhány évtized alatt a kancellárián egy saját tisztviselői réteg nőtt fel. Ha valaki kellően szorgalmas volt és elég jó egészséggel rendelkezett, mint ahogy a tanácsosoknál felsorolt példák mutatták, ez a sikeres pálya egyik záloga volt, alulról indulva is lehetséges volt karriert befutni. Az említetteken kívül még két személy volt képes az alacsonyabb rangú hivatalnokok, a fogalmazók közül magasra küzdeni magát. A tehetséges, és Károly főherceg magyar nyelvtanáraként udvari kapcsolatokkal is rendelkező Izdenczy Józsefről (1761 fogalmazó) már esett szó. Minden bizonnyal jó kapcsolatok egyengették Joseph von Püchler báró (1777 fogalmazó) gyors emelkedését is, aki Karl Joseph von Püchlernek, Mária Terézia kabineti titkárának volt a fia.80 A titkári rang nem volt elérhetetlen a szubaltern tisztviselők számára sem. Az 1690-1784 között működő 33 titkár közül mindössze nyolc olyan volt, aki kívülről érkezett és kinevezése előtt nem dolgozott hosszabb-rövidebb időn 78 ÖStA HHStA B1 794 föl. 41r, 93v. 79 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 528. 80 ÖStA HHStA B1 794 föl. 81v-82r.
