Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
1148 FAZEKAS ISTVÁN lária megszűnéséig, bevett gyakorlat volt, hogy az egyházi tanácsosok a helytartótanács kebeléből kerültek ki, ily módon a magyarországi egyházi ügyek intézésének módjáról alapos ismeretekkel rendelkeztek. Érdemes röviden azzal is foglalkozni, hogy honnan érkeznek a tanácsosok. Hivatali múlt 37 személy esetében volt megállapítható. Hét tanácsos kinevezése előtt a Magyar Kamara tanácsosaként dolgozott. Különösen az első időkben volt erre példa, elég Ghillány Györgyre (1690), Mednyánszky Pálra (1693), Péterffy János Ferencre utalni (1709). Nem véletlen, hogy az első tanácsosok kinevezésekor egy olyan tapasztalt kamarai tanácsost, mint Ghillány Györgyöt helyeznek át Bécsbe, aki ekkor már húsz éves kamarai működésre tekinthet vissza.74 A kamarában szerzett tapasztalat segíthetett kialakítani az átszervezett kancellária ügykezelési gyakorlatát, ahol a tanácsülések fogalma addig ismeretlen volt. Úgy tűnik, hogy később már csak a kamarán belül működő királyi jogügyigazgatók számára állt nyitva a lehetőség a bécsi karrierre (Reviczky János 1736, Svetics Jakab 1750, ifj. Végh Péter 1765). Nem tekinthető tehát tipikusnak a bánáti telepítésekben közreműködő báró Cothmann Antal bécsi kinevezése, aki ugyan helytartósági tanácsosként került be a kancelláriára (1766), de előtte évtizedekig szolgált a Magyar Kamarán (1743 fogalmazó, 1746 titkár, 1750 tanácsos).75 Cothmannon és a már tárgyalt egyháziakon kívül további hat olyan tanácsos volt, aki a helytartótanácsból érkezett Bécsbe (Palásti Ferenc 1731, Adelffy János 1733, Klimó György, 1746, Török József 1758, Győry Ferenc 1768, Bacho János 1783). Ez a megoldás azért is volt fontos, mert ily módon olyan emberek kerültek a kancelláriára, akik jól kiismerték magukat az 1723 utáni időszak legfontosabb magyarországi kormányszervén előforduló ügyekben és azok kezelési gyakorlatában. A karrierek közül talán a már említett Győry Ferenc karrierje a legérdekesebb, aki 1768-ban a helytartótanácsból az Eszterházy Ferenc kancellár által végrehajtott nagy átszervezések révén került a császárvárosba, majd 1783-ban, a II. József féle átszervezések nyomán visszakerült a helytartótanácsba, mint első tanácsosnak kellett volna az intézményt az uralkodó igényeinek megfelelően befolyásolnia.76 A tanácsosok harmadik csoportja az igazságszolgáltatás területéről érkezett, akadtak köztük ítélőmesterek (Szluha Ferenc 1723, Brunszvik Antal 1762, Niczky Kristóf 1762, Kelcz József 1774) és olyanok is, akik korábban a királyi táblán működtek (Sigray József 1717, Mattyasovszky Imre 1731, Farkas Gáspár 1762, Bajzáth József 1765), a személynök Száraz Györgyöt nem is említve. Négy olyan személy is volt, akik eredetileg az Udvari Kamarában dolgoztak, Germetent leszámítva magyarokról van szó, akik azonban úgy látszik a magyar kancellária tanácsosságát többre becsülték, mint az udvari kamarai 74 Fallenbüchl Z.: Állami (királyi és császári) tisztségviselők i. m. 110. 75 Fallanbüchl Zoltán-. A Magyar Kamara tisztviselői a 18. században. Levéltári Közlemények 41 (1970) 233-268, 296, 299, 318.; Ember GyA magyar helytartótanács ügyintézése i. m. 204. 76 Ember Gy. -. A magyar helytartótanács ügyintézése i. m. 202.; Antal Szántay: Regionalpolitik im Alten Europa. Die Verwaltungsreformen Josephs II. in Ungarn, in der Lombardei und in den österreichischen Niederlanden 1685-1790. Bp. 2005. 373.
