Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
A DESZTALINIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 113 lengyel és a magyar változásokhoz is. A magyar felkelés másnapján mozgósították a belügyi alakultatok, október 25-én pedig arról is döntöttek, hogy katonailag megerősítik a teljes magyar határszakaszt.70 Megindult az ellenséges sajtókampány is. Nem volt kétséges, hogy a felkelés leverése után megalakuló Kádár-kormányt a CSKP vezetése támogatni fogja. Az eseményeket kezdetektől fogva ellenforradalomként értékelő csehszlovák vezetésnek nem okozott semmilyen gondot a revizionizmus és az ellenforradalom összekapcsolása és elítélése. Megtehették ezt azért is, mert belpolitikailag semmi sem kényszerítette őket másra. Csehszlovákiában a revizionista filozófiai áramlat nem jelent meg olyan erővel, mint Lengyelországban vagy Magyarországon.71 Ugyanúgy hiányzott az a közgazdász-értelmiség, amely komoly revízió alá vette volna a fennálló rendszert.72 A sztálinizmus öröksége biztosította tehát a CSKP vezetése számára a revizionizmus elleni kockázatmentes harcban való részvételt. Ennek megfelelően Prága elsőként és teljes mértékben elvi egyetértését fejezte ki az MSZMP 1956. decemberi határozatával.73 A CSKP a jugoszlávok által kezdeményezett rendszer-vitában eleinte finom kritikával,74 majd kemény hangú bírálatokkal vett részt. A JKSZ VII. kongresszusa75 után már kemény hangvételű szerkesztőségű cikket közölt a Rudé Pravo. Ebben leszögezik, hogy „csak egyetlen marxizmus-leninizmus van. A tudományos szocializmus nem lenne nemzetközi érvényű, ha eltorzítanák különböző nemzetileg meghatározott tényezők önkényes és spontán hozzáadásával.”76 Ez az álláspont ugyan tetszett Moszkvának, ám nem mondható el, hogy a magyar és a lengyel párt is ilyen határozott véleményt képviselt volna. A lengyel Trybuna Ludu például kifejezetten tartózkodott a JKSZ programja belpolitikai vonatkozásainak értékelésétől: „mi kizárólag a nemzetközi jellegű kérdésekre szorítkozunk, mivel úgy véljük, hogy Jugoszlávia belső problémáit illetően a jugoszláv kommunisták a legilletékesebbek.” A Rudé Pravo értékelésével szöges 70 Lásd erről: Juraj Marusiak: Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia. Múltunk, LII. (2007) 1. sz. 58-103.; Oldrich Túrna: A magyar forradalom hatása Csehszlovákiára, 1956-1968. In: Az 1956-os forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban. Szerk.: Rainer M. János. Budapest, 1956-os Intézet, 2006, 80-90. 71 A csehszlovák, lengyel és a magyar filozófiai revizionizmus összehasonlító elemzését lásd: Michal Kopecek: Hledání ztraceného smyslu revoluce. Zrod a pocátky marxistického revizionismu ve strední Evropé 1953-1960. Praha, Argo, 2009, 338. 72 Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy az 1954. augusztus 6-7-én megrendezett űn. „közgazdászok perében” hosszú börtönbüntetésre ítélték az ország neves szakembereit (Josef Goldmann, Frantisek Kolár, Jaroslav Jícínsky, Jaroslav Bárta, Ivan Holy, Rudinger, Lewinter, Josef Smrkovsky, Jirí Kárny, Frantisek Fabinger), illetve megfélemlítették a szakmát. 73 Od X. do XI. Sjezdu. Usnesení a dokumenty ÚV KSC. i. m. 475-482. 74 1957. január 4-én a Rudé Pravo közölte Oldrich Svestka, a lap főszerkesztő helyettesének „Mit láttunk Jugoszláviában?” című cikkét, amelyben felhívja a figyelmet a munkástanácsok irányítása alatt működő gazdaság hátrányaira. Hangsúlyozta, hogy a jugoszláv-modell egészen más körülmények között jött létre, mint ami Csehszlovákiában van, gazdasági szempontból pedig kritizálta az értéktörvény széleskörű spontán érvényesülését, amely kedvezőtlen következményekkel jár a lakosság szálmára. 75 A kongresszust Ljubljanában 1958. április 22-26. között tartották meg. Az ott elfogadott programot lásd: A JKSZ programja. Növi Sad, Forum, 1958. 76 Rudé Pravo, 1958. május 8.
