Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
114 MITROVITS MIKLÓS ellentétben a következőket állapította meg a szerkesztőség: „A jugoszláv kommunisták hangsúlyozzák, hogy minden országban a sajátos feltételeknek megfelelően kell a szocializmust építeni. Ez helyes.”77 Az MSZMP álláspontját a Népszabadság tette közzé 1958. május 21-én.78 A cikk jelentőségét növelte, hogy a Pravda teljes egészében átvette és leközölte. A magyar lap megbírálta ugyan a JKSZ-t azért, mert nem egyeztetett a többi párttal, nem hallgatott az „elvtársi bírálatokra” és egy olyan programot fogadott el, amelyben számos „antimarxista elem” és tévedés található. Határozottan visszautasította a szocialista tábort érintő jugoszlávok vádakat is (különösen azokat, amelyek a „bürokratikus etatista államra, illetve a szuverenitásra vonatkoztak). Ugyanakkor nem minősítette a JKSZ egész programját revizionistának, ahogy például a kínaiak, csak egyes, különösen a nemzetközi vonatkozású részeit. Fontos, hogy a cikk Jugoszláviát a szocialista világrendszer részét képező országként jellemezte, amely ugyan nem része a szocialista tábornak, de nem vonható kétségbe, hogy a szocializmust építik. „A JKSZ egy olyan párt, amely, ha hibákkal is, de a szocialista építést vezeti Jugoszláviában.” Ez a megállapítás pedig burkoltan ugyan, de elismerte a „külön utakat”. E kettősségnek az előzményei már az 1957 júniusában a Hruscsov ellen előkészített, de elbukott puccskísérlet után látszódott. A konzervatívok (Malenkov, Molotov, Kaganovics, Bulganyin, Vorosilov és Sepilov) kizárása a Politikai Bizottságból azt jelezte, hogy a desztalinizáció a gyakorlatban folytatódik, csupán az ideológiában — mivel ez érintette a modell-vitát” — parancsoltak megálljt. Ezzel a jugoszlávok által kezdeményezett rendszer-vita elbukott. A szocializmus szovjet modellje vált minden kelet-európai szocialista országban követendővé, a megvalósításban azonban már nem kellett a szovjet mintákat másolni. Ennek hivatalos megfogalmazására 1957 novemberében sor került a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán, ahol egyfelől megerősítették a „teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak” elveit, másfelől megállapították, hogy a szocialista építkezésnek vannak mindenütt érvényesülő törvényszerűségei, amelyeket „feltétlen számításba kell venni” még a „sajátosságok és nemzeti hagyományok” történelmileg kialakult különbözősége mellett is.79 A nyilatkozatban felsorolt „törvényszerűségek” a szovjet modell lényegét tükrözték, de a dokumentum hangsúlyozottan lehetővé tette a proletárdiktatúra szovjet formája helyett más forma alkalmazását és megtiltotta „más országok kommunista pártjai politikájának és taktikájának mechanikus másolását”. Ez egyben jelenthette a szovjet és a jugoszláv modell másolásának megtiltását is, de lévén, hogy a szocialista országokban kialakított modellek eleve szovjet mintán alapultak, így ez a tiltás inkább a jugoszlávra vonatkozott. Különösen úgy, hogy „az általános marxis'' Trybuna Ludu, 1958. május 14. 78 Népszabadság, 1958. május 21. 3-5., Pravda, 1958. 79 A nyilatkozatot lásd: A nemzetközi kommunista munkásmozgalom dokumentumai, 1945-1976. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1977, 19-30.
