Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
1132 FAZEKAS ISTVÁN alapokon szervezte újjá az intézményt. A hivatal vezetője a kancellár volt. A főkancellári címet viselő esztergomi érsek csupán a felségpecsétet birtokolta, tényleges kapcsolata a kancelláriával nem volt. Egyetlen kivételt ez alól a gyakorlat alól éppen Oláh képezte, aki elég befolyással rendelkezett ahhoz, hogy érsekként is irányítása alatt tartsa az intézményt, és ne engedjen kancellárt kinevezni, csupán sűrűn változó alkancellárokat. A későbbi esztergomi érsekek közül néhányan, mindenekelőtt a kancellári székből érkező Lippay György (1642-1666), Szelepcsényi György (1666-1685) vagy a kimondottan nagy politikai befolyással rendelkező Kollonich Lipót (1695-1707) azonban közvetett úton bizonyára érvényesíteni tudták akaratukat a velük szemben súlytalan kancellárokkal szemben. Az intézmény működtetésében, a napi munka irányításában a titkárok játszottak szerepet, akiket meg kell különböztetni a Jagelló-kor királyi titkáraitól.3 A kancellária titkárai már csak a kancelláriában működtek. A királyi titkári poszt csak lassan sorvadt el, I. Ferdinánd uralkodása idején még létezett, sőt még arra is van precedens, hogy a királyi titkár iratkiadásban működjön közre.4 * A kancellária harmadik fontos tisztviselője a regisztrátor volt, aki egyben a pecsétőri funkciókat is ellátta, ő őrizte a kancellárián legtöbbször használt titkos pecsétet. Fontos tudnivaló, hogy a tisztviselők közül egyedül a titkár részesült állami fizetésben, méghozzá a Magyar Kamara jövedelmei terhére. A kancellár egyházi javadalmain túl számíthatott még királyi tanácsosi járandóságára (általában évi 400 Ft), illetve a kancelláriai illetékekből befolyó összegre, amelyen azonban osztoznia kellett megszabott kulcs szerint a titkárral és a regisztrátorral. A hierarchia alján álló hivatalnokok, a jegyzők vagy írnokok a főtisztviselők magánalkalmazottai voltak. Azzal, hogy Magyarország 1526 után egy több országra kiterjedő birodalom részévé vált, bizonyos magyar ügyek intézése nem magyar szerveken keresztül történt. A katonai ügyek az Udvari Haditanács (1556), a pénzügyek az Udvari Kamara (1527) kezébe kerültek. Ez utóbbi a magyarországi ügyeket a Magyar Kamara (1528) segítségével intézte. A külpolitika irányítása uralkodói felségjog volt, e tekintetben a Habsburg uralkodók többnyire a Reichshofkanzlei, majd 1620 után az Österreichische Hofkanzlei szolgálatait vették igénybe, a magyar kormányszervnek legfeljebb a püspökkinevezések megfogalmazásában, az erdélyi fejedelemmel és bizonyos esetben a lengyel királlyal folytatott levelezésben jutott szerep. A Magyar Udvari Kancelláriának elsősorban a királyi felségjogok gyakorlása, birtokadományok intézése, különböző világi és egyházi tisztségek adományozása, nemesítések és más rangemelések, kinevezések intézése, illetve az egyes magyar kormányszervekkel való érintkezés maradt a feladata. Fontos szerepet játszott továbbá az országgyűlések előkészítésében, a 3 A királyi titkár intézményére: Kubinyi András-. A királyi titkárok II. Lajos király uralkodása idejében. Gesta 8. (2006) 3-22. 4 I. Ferdinánd Magyar Kamarához intézett, 1532. május 18-án Prágában kiadott mandátuma alján a titkári aláírás helyén Macedóniai László királyi titkár aláírása áll. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest (a továbbiakban MNL OL); E 21, Magyar Kamara Levéltára, Benignae Resolutiones, 1. cs. 1532. május 18.
