Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
Fazekas István A MAGYAR UDVARI KANCELLÁRIA ÉS HIVATALNOKAI A 16-18. SZÁZADBAN Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon Jóllehet, a Magyar Udvari Kancellária egyike a legfontosabb magyar központi hivataloknak, amelynek működése a teljes feudális kort átívelte egészen 1867-es végleges megszüntetéséig, a magyar történettudomány egyelőre adós kora újkori és újkori története feldolgozásával.1 Ezt a hiányt jelen tanulmány már csak terjedelmi okok miatt sem tudja pótolni, tárgya nem több mint a 16-18. században, az 1784-es józsefi átszervezésig működő kancelláriai hivatalnokok karrierlehetőségeinek a bemutatása. A jobb megértés érdekében szükséges a kancellária történetének néhány kulcseseményét előrebocsátani. A Magyar Udvari Kancellária 1527 és 1784 között I. Ferdinánd 1527 őszén, az ország meghódítása után, székesfehérvári koronázása körül szervezte meg Magyar Udvari Kancelláriáját, amelynek élére egyik fontos hívét, Szalaházi Tamást egri püspököt állította, aki a Jagelló-korban egy ideig királyi titkárként is működött, majd Kubinyi András megállapítása szerint 1525-ben néhány hónapon át irányította is a kancelláriát.2 A kancellária keretei, amelyek között majd egészen 1690-ig működött, csak néhány évtizeddel később, a 16. század derekán rögzültek. A keretek megteremtésében Oláh Miklós (1497-1568) játszott döntő szerepet, aki különböző címen 25 évig irányította az intézményt: 1543-1546 között alkancellárként, 1546-1553 között kancellárként, 1553-1568 között főkancellárként. Oláh a későközépkori 1 A magyar kancellária történetéről nincs összefoglaló munka. A legfontosabb tanulmányok a megfelelő fejezetnél idézésre kerülnek. Rövid terjedelmű összefoglalás: Fazekas István'. A Magyar Udvari Kancellária (1527-1867) és az Erdélyi Udvari Kancellária (1695-1867) története. In: A bécsi magyar nagykövetségi épület. Szerk. Ujváry Gábor. H. n. [Bp.] 2012. 49-65.; megjelenés alatt: Die Geschichte der Ungarischen Königlichen Kanzlei vom 16. bis 18. Jahrhundert: In: Verwaltungsgeschichte des Habsburger Monarchie Bd. 1. (hg. von Michael Hochedlinger, Petr Mat’a, Thomas Winkelbauer).; 1. még: Bélay Vilmos-. Magyar kancelláriai levéltár. Repertórium. Bp. 1973. Itt szeretnék köszönetét mondani Vissy Zsuzsának, a kancelláriai levéltár volt referensének és Simon Évának, a kancelláriai levéltár jelenlegi referensének, akik önzetlen módon segítették kutatásaimat. 2 Kubinyi András: Az egyház szerepe az országos politikában és a honvédelemben a középkor végén. In: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp. 1999. 87-99. 91.; Fazekas István: Szalaházy Tamás, egy Habsburghű főpap portréja. Történelmi Szemle 49. (2007: 1. sz.) 19-34.
