Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1105 Habsburg-ház magyar trónöröklését úgy volt képes véghezvinni, hogy közben nem került sor kenyértörésre közte és karrierjét előmozdító patrónusa között. Kleslnek egészen annak bukásáig bizalmasa maradt, ugyanakkor a letartóztatás és a bíboros ellen indított per a sikeres királyválasztás után egy pillanatra sem ingatták meg helyzetét a bécsi udvarban.* 130 131 132 Sőt ő lehetett az első és talán az egyetlen, aki az osztrák kardinálist angyalvárbeli kiszabadulása után 1622 decemberében azonnal megkereste levelével, így téve tanúságot a politikai mellett kivételes emberi kvalitásairól is.131 132 X. Már-már érthetetlen, hogy Fraknói Vilmos, aki a Pázmány kinevezését követő időszakban oly részletesen és élvezetesen mutatja be szerepét a királyválasztásban 1617-1618 során, és hangsúlyozza jelentőségét, még utalást sem tesz arra, hogy ennek valami kapcsolata lenne az előző év különleges („csudálatos” - írta Thurzó nádor prágai ágense) és máshogyan kellően megmagyarázhatatlan történésével: érseki előléptetésével.133 A Pázmánnyal foglalkozó többi neves szerző is kivétel nélkül leírja, hosszabban-rövidebben, hogy prímásként első kiemelkedő feladata a királyválasztás lebonyolítása volt. A két mozzanat között viszont ők sem keresnek összefüggést, még halvány utalás szintjén sem.133 E tanulmány tézise ugyanakkor így hangzik: Pázmány Péter nem csupán a magyarországi Habsburg-berendezkedés évszázadokra kiható konszolidációjának meghatározó támasza volt, ahogy Szekfű Gyula állítja, hanem már kinevezésére is ezzel összefüggésben, ennek érdekében került sor a harmincéves hábomaestá del re di Boemia dal principio delTanno [1618] sin per tutto il 1619). ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 68, föl. 430r—433v; uo., Serie III, vol 127.e, föl. 307r-309v. (A március 28-ai uralkodói leirat uo., föl. 311rv). - Gesualdo jelentései 1618 tavaszáról, nyaráról: ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 156, passim, különösen föl. 98r; valamint Serie I, vol. 947, föl. 219r; BAV Barb. Lat., vol. 6924, passim (a koronázásról: föl. 100r-101v). Lásd még ÖStA HHStA Handschriften., Ms. W 290, vol. 13, föl. 748rv. 758rv. 788rv; ASV Epist. ad Princ., vol. 34, föl. 311-312; ASV Fondo Borghese, Serie I, vol. 947, föl. 220v-221r; Serie II, vol. 432, föl. 673v és 674r. 130 Például 1621-ben ő Ferdinánd végrendeletének - a Habsburg-birodalom „alapítóiratának” - első aláírója. Ennek jelentőségére újabban: Guitman Barnabás, Szükségesnek tartotta-e Pázmány Péter Erdély önállóságát?, Pázmány nyomában. Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, 177-182, 178-179. 131 Fraknói, Pázmány... levelezése, n. 243 és 286; Tusor Péter, Pázmány és Kiesi levélváltása 1626/1627 fordulóján (Forrásközlés a firenzei Magalotti-levéltárból), Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére (CVH 1/8), Budapest- Róma, 2012, 119-135. 132 Ez annál érthetetlenebb, hiszen a perdöntőnek számító forrást, Kiesi 1618. február 2-ai, Ferdinándhoz írott - imént eredeti teljes német szövegében idézett levelét Fraknói természetesen ismeri. Épp ebből következtetett arra, mint már előkerült, hogy Kiesi „Pázmány kineveztetésének előmozdítása körül tevékeny volt”. Fraknói, Pázmány... és kora, I, 181, 1. j. 133 Iratok, köztük Ferdinánd Pázmányhoz írt levelei, eseménytörténet: Fraknói, Pázmány... levelezése, 132skk, különösen n. 102. 114. 118. 120. 122. Hanuy, Pázmány... levelei, 122skk; illetve Fraknói, Pázmány... és kora, I, 299-377; Pázmány Péter, 99skk; Zsilinszky, A magyar országgyűlések, II, lllskk; Timon Ákos, Pázmány Péter a jog és igazság védelmében, Budapest, 1921, 14-16; összefoglalóan, röviden utalva az Onate-szerződésre is: Fraknói, A magyar királyválasztások, 189-203; Szekfű, Magyar Történet, IV. 23-26; lendületes, lényeglátó összegzés: Ferdinándy, Pázmány az államférfi, 13-15; Bitskey, Pázmány, 134-135; a német pozitivista irodalomban: Kerschbaumer, Kardinal Kiesi, 257-258.
