Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1101 den, Pázmánnyal kapcsolatos kívánságát, hogy a Jézus Társaságon belüli és kívüli problémák, jogi nehézségek ellenére111 habilitálja őt az érseki méltóság viselésére. A magyar jezsuita személyében jószerével az egyedüli konkrét fogódzót láthatták a Kúriában e hónapok során, ami közelebb visz a Habsburgutódlás problémájának megoldásához. VIII. Pázmány másodlagos kötődését tekintve egyúttal a Borghese-pápa „kreatúrá”-jának számított. Nem csupán arról volt szó, hogy a Habsburg-szentszéki érdekazonosság, kiváló diplomáciai viszony, a császári főminisztert minden kisebb-nagyobb ügyben megnyerni és politikájában befolyásolni akaró pápa a Pázmánynak adott — méltán különlegesnek mondható — kedvezményeket pusztán Kiesi többszöri és sürgető fellépése nyomán engedélyezte volna. A Franz Dietrichstien bíboros római ügyvivője, Jacomo Olivieri által 1616. november eleji személyes kihallgatásáról írt jelentésében megörökített pápai szavak, miszerint ‘certo anco amiamo ilpadre Pasman’, azaz „bizony szeretjük páter Pázmányt is”, nem az általános szeretetparancs jegyében fogantak,112 hanem egy korabeli speciális terminusnak tekinthető, miszerint az új érsek a pápai klientúrához is sorolható. Egyszerűbben — és nem a kora újkor ceremoniálisan cizellált társadalmi rendszerének megértéséhez, megvilágításához szükséges fogalmat használva — úgy fogalmazhatnánk, Pázmány bizonyos szempontból teljesen és feltétlenül bírta az egyházfő bizalmát. Ne feledjük, érsekségének ideája párhuzamosan a pápai nunciusnál is felvetődött, maga Kiesi pedig a Pázmány mielőbbi kinevezésére irányuló, az 1616. április 21-ei bréve — amely végleg lehetővé tette számára, hogy a világi és egyházjogi problémák, jezsuitasága ellenére egy szomaszka rendi kitérővel főpapi méltóságot fogadhasson el Magyarországon113 — kiállítása utáni kúriai sürgetéseket felhasználva nem kis túlzással egyenesen arról írt és közöltette az ideiglenes császári ügyvivővel audienciáján: az érseki kinevezésre V Pál kedvéért került sor.114 Ennek a pápai bizalomnak az alapját — Placido de Mara nuncius kedvező jelentései115 sorozata mellett, sőt inkább előtt — semmi másban nem találhat111 Ezeket e tanulmányban külön nem részletezem. Lásd a már idézett, vonatkozó irodalmat: Lukács-Szabó, Autour de la nomination de Pázmány, i.m.; Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i.m.; Sávai, Pázmány és a szomaszkok, 123-141; Tusor, Pázmány, a jezsuita érsek, 158-163; A jezsuita Pázmány szomaszka szerzetessége. Miért?, 177-186; Ki lehetett Pázmány jezsuita feljelentője?, 441-448. 112 Róma, 1616. november 12. Moravsky Zemsky Archiv (MZA), Rodiny Archiv Dietrichstejnű, Korrespondence Kardinála Frantiska Dietrichstejna, kart. 438, föl. 170r-171v. 113 Vö. Lukács-Szabó, Autour de la nomination de Pázmány, i.m.; Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i. m.; Sávai, Pázmány és a szomaszkok, 123-141; Tusor, Pázmány, a jezsuita érsek, 158-163; A jezsuita Pázmány szomaszka szerzetessége. Miért?, 177-186; Ki lehetett Pázmány jezsuita feljelentője?, 441-448. 114 Niccolö Ridolfi 1616. október 22-ei jelentése. ÖStA HHStA Handschriften., Ms. W 290, vol. 13, föl. 490rv. 115 ASV Segr. Stato, Germania, vol. 114K, föl. 365v és 376r-377v; Segr. Stato, Nunz. Port., vol. 151, 146v-147r; Biblioteca Angelica, Ms. 1231, föl. 295v-296r; Ms. 1234, föl. 143v [vö. ASV Segr. Stato, Nunz. Port. 151, 146v és 148v]); Fondo Borghese, Serie II, vol. 159, föl 69r és vol. 367, föl.
