Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
1088 TUSOR PÉTER így nemcsak Magyarországon, hanem a Birodalomban is: német és cseh területeken egyaránt esetről-esetre kellett az ingatag status quó-t fenntartani. Az 1612-es sikeres császárválasztást követően a császári Titkos Tanács elnökeként tevékenykedő mindenható főminiszter egyensúlypolitikája (AusgleichpolitikI Composotion) jószerével az évtized végéig eredményesnek bizonyult, ami tekintve, hogy nem egy átfogó jellegű konszenzusos politika volt — egy ilyen irreális is lett volna —, hanem a machiavellizmust sem nélkülöző alkuk sorozatából állt, nem kis teljesítmény a kora újkori politika színpadán.“ Kiesi, aki 1615-ben Bécsben hosszú időre biztosította az oszmánokkal a békét, ezt követően mindvégig a legfontosabb kihívásra, Mátyás utódlására összpontosított. A katolicizmus sorsa a Birodalomban, Közép-Európa jó részében (az osztrák örökös tartományokban, Cseh- és Magyarországon), valamint a dinasztia és korántsem utolsósorban a főminiszter saját jövője a successio kérdésének megoldásától, annak módozatától és ütemezésétől függött.39 40 V. Az 1610-es évek elejére kialakult működőképes, ám sérülékeny uralmi szisztéma fennmaradását alapjaiban veszélyeztette, hogy minként korábban Rudolfnak, Mátyásnak sem született utóda. A dinasztikus elv szerint oldalágon a következő örökösök jöhettek szóba. A Németalföldet kormányzó Albert és az 1587-ban, Báthory István után a lengyel trónra sikertelenül pályázó, majd 1607-ben római királlyá választását visszautasító Miksa főherceg, Mátyás még élő fivérei. Ok bátyjuknál alig voltak fiatalabbak. Jelöltségük nem, vagy csupán érintőlegesen vetődött fel. A leghatalmasabb, és a legmegalapozottabb jogigény birtokosa III. Fülöp spanyol király (1598-1621) volt. Apai ükapja I. Miksa (1508-1519) császár, és ami még fontosabb, ő az egyetlen fiatalabbnak számító — 1578-ban született — férfi lyájának összefoglalása és értékelése: Johann Rainer, „Kiesi, Melchior”, Neue Deutsche Biographie 12 (1979) 5skk; Hugo Altmann, „Kiesi (Cleselius, Khlesl, Kiesel), Melchior, Kardinal”, Biographisch- Bibliographisches Kirchenlexikon IV (1992), 42-45; újabban pedig Volker Press, „Klelsl, Melchior”, Theologische Realenzyklopädie I—III (hg. v. Gerhard Müller-Horst Balz), Berlin 2006,1, 265-267. Az e helyeken felsorolt irodalomból kiemelkedik: Josef Freiherr von Hammer Purgstall, Khlesl’s... Leben. Mit der Sammlung von Khlesl’ Briefen... und anderen Urkunden... I-IV Wien 1847-1851; Anton Kerschbaumer, Kardinal Kiesi, Wien 18651 [és 19052]; Franz Méstan, Regesten zur Geschichte des Kardinals Melchior Kiesi, Bischofs von Wien 1598-1630, Regesten zur Geschichte der Erzdiözese Wien. II: Regesten zur Geschichte der Bischöfe und Erzbischöfe Wiens (hg. v. Joseph Kopallik), Wien 1894, 160-289. 39 Kiesi politikai attitűdjére: Johann Rainer, Kardinal Melchior Kiesi (1552-1630). Vom „Generalreformator” zum „Ausgleichspolitiker”, Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte 59 (1964) 14-35 (alapvető és hasznos áttekintés); Uö., Der Process gegen Kardinale Kiesi, Römische Historische Mitteilungen 5 (1961-1962) 35-163; újabban pedig Heinz Angemeier, Politik, Religion und Reich bei Kardinal Melchior Khlesl, Zeitschtift der Savigny- Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung 110 (1993) 249-330. Magyar nyelven személetes jellemzése: Hóman Bálint-Szekfű Gyula, Magyar Történet I-V Budapest, 1941-19437, IV 20 és 577 (Szekfű). 40 Kiesi szerepére a Habsburg-utódlásban legújabban: Alexander Koller, Papst, Kaiser und Reich am Vorabend des Dreißigjährigen Kriges (1612-1621). Die Sicherung der Sukzession Ferdinands von Innerösterreich, Die Außenbeziehungen der römischen Kurie unter Paul V Borghese (1605-1621) (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom [BDHIR] 115; hg. v. Alexander Koller), Tübingen 2008, 101-121.
