Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081

PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1089 tagja a dinasztiának, aki felmenői között tudhatta anyai nagyapjaként II. Miksát, vagyis Rudolfhoz és Mátyáshoz hasonlóan közvetlen egyenes ági örökösének szá­mított. A spanyol királlyal egyidős Ferdinánd gráci főherceg apja Károly (t 1590) I. Ferdinánd legkisebb fia, II. Miksa öccse volt.41 Mindannyiuk köztudomású katolikus intranzigenciája alapjaiban veszé­lyeztette a kleseli rendszer fennmaradását. Protestáns oldalról ezért Mátyás után egy nem katolikus császár megválasztása érdekében szervezkedtek. Kiesi az utódlás megoldásának, egy kevésbé kompromisszum-kész trónörökös „hely­zetbehozásának” halogatásával igyekezett rendszerének működését biztosíta­ni, illetve továbbélésére kedvező feltételeket teremti. A rövidtávon hatékony politika azonban rendkívül veszélyes volt. Az augsburgi vallásbéke után két év­vel született II. Mátyás ingatag egészségi állapota miatt bármikor számolni le­hetett trónja megüresedésével, ami kijelölt és biztos pozíciókkal rendelkező utód híján a protestánsoknak kedvezett volna. A birodalmi jog szerint ugyanis az interregnum idején az ügyek vitelét a pfalzi választó vette át, aki ekkor protestáns volt. Magyarországon a szintén protestáns nádor került volna helyzet­be, és a cseh királyválasztás elhúzódása, kedvezőtlen kimenetele pedig alapjai­ban veszélyeztette volna a birodalmi esélyeket, hiszen egyúttal egy választófe­jedelmi szavazat sorsa forgott kockán. Kiesi azon kevesek közé tartozott a prágai udvarban, aki világosan előre látta: a pattanásig feszült helyzetben a legkisebb hiba is általános háborúhoz fog vezetni, amit igyekezett elkerülni. A spanyol utódlás (egy Álba herceg-szerű alkirály az örökös tartományok élén!), illetve az uralkodói tapasztalatokkal nem rendelkező, rendkívül merev gondolkodású, harcias teuton lovag Miksa trónra lépte protestáns részről, egy protestáns császári utódlás pedig katolikus részről vezetett volna azonnali fegyveres konfliktushoz, mind Közép-Európá­­ban, mind a Birodalom területén. (Albert főherceggel, Németalföld kormányzó­jával, egy pillanatig sem számoltak.) A leginkább reális megoldást katolikus részről Ferdinánd gráci főherceg­ben vélték megtalálni, aki szintén elkötelezett katolikus, felekezete sikeres, de nyílt erőszakot különösképpen nem alkalmazó terjesztője volt, és Stájerország főhercegeként két évtizedes uralkodói tapasztalattal rendelkezett konfesszioná­­lisan vegyes területek felett. Maga Kiesi akként lavírozott, hogy ha az általa diktált tempóban és módon, az ő szervezésében kerül sor Ferdinánd utódlására, az nemcsak a mátyási uralmi rendszer továbbélését és a háború elkerülését je­lenti a gráci főhercegtől szintén berzenkedő protestáns rendekkel, hanem meg­felelő szövetségesek támogatásával esetleg még saját politikai túlélését is lehe­tővé teszi. A Titkos Tanács elnöke az utódlás kérdését teljességgel alárendelte a protestánsokkal történő megegyezés maximájának, ami nagyon ingatag politi­kának számított. Egyáltalán nem biztos, hogy megvolt a kellő realitása, vagyis hogy a harmincéves háború bárhogyan is elkerülhető lett volna. Ráadásul jelen­tősen torzítja a képet, hogy Kiesi, mint mindazok, akik saját maguk szerezték hatalmukat, annak akár egy szeletéről is képtelen volt önként lemondani. A lehe­41 Vö. például Brigitte Hamann, Habsburg lexikon, Budapest, 1990, 95-99 (II. Ferdinánd). 145-149 (III. Fülöp). 335-339 (II. Mátyás). 411 (genealógia).

Next

/
Thumbnails
Contents