Századok – 2014
KRÓNIKA - Margittai Linda - Sulyok Izabella: Beszámoló "A nagypolitikától a hétköznapokig - a Magyar Holokauszt 70 év távlatából" című nemzetközi tudományos konferenciáról IV/1075
1078 KRÓNIKA get nem, vagy csak késve nyújtott. Ennek eredményeként már 1938-ban számos magyar zsidót deportáltak Dachauba, majd sokakat a következő években lengyelországi koncentrációs vagy megsemmisítő táborokba. Majsai Tamás (Wesley János Lelkészképző Főiskola) az 1941-es első magyarországi deportálással kapcsolatos történettudományi, kegyelet- és emlékezettörténeti kérdésekről beszélt. Robert Rozett (Yad Vashem Libraries) előadása arra keresett választ, hogy miért vált a munkaszolgálat gyilkos szervezetté annak ellenére, hogy ezt az intézményt nem ilyen céllal hozták létre. Ebben közrejátszott, hogy a keleti fronton a háború általában is rendkívül kíméletlenül és zord körülmények között folyt. A döntő tényező azonban a keretlegények bánásmódja, gyakori kegyetlenkedése volt. Feladataik révén eleve fokozott veszélynek voltak kitéve, de a nehéz munka mellett az élelmezés, a higiéniai körülmények és az orvosi ellátás szegényessége is rontott a muszosok helyzetén. A katonák körében erős volt az antiszemitizmus, és bár olykor emberségesen viszonyultak a zsidókhoz, a velük szembeni brutalitás jóval általánosabb volt. A fenti tényezők együttesen eredményezték, hogy a mintegy 45 ezer zsidó munkaszolgálatosnak csak ötödé tért haza. Karády Viktor (Közép-Európai Egyetem) Zsidó elemisták és középiskolások a vészkorszakban és azután című előadásában társadalomtörténeti megközelítésben, statisztikai módszerekkel vizsgálta a zsidó diáknépesség sorsát Budapesten és az egész országban. Egyfelől bemutatta a zsidó elemi iskolai hálózat összeomlását. Másfelől a beiskolázási adatokon keresztül felbecsülte a Soá pusztításainak demográfiai hatását: ebben a legfiatalabb korcsoportban a túlélési arány tragikusan alacsony volt, mindössze 20-25%, szemben a felnőtt lakosság 40%-os túlélési esélyeivel. Karády felvázolta a zsidó diákság beiskolázási stratégiáját is a zsidótörvények alatt és a vészkorszakot követően: míg korábban az állami, községi iskolák domináltak az iskolaválasztásban, a zsidó szülők a háború után inkább zsidó iskolába íratták gyermekeiket. Az iskolaválasztás szerkezete tehát ebben az időszakban erősen átalakult, az iskolai önszegregáció egyfajta védekezési mechanizmusként funkcionált. Molnár Judit (Szegedi Tudományegyetem) Ferenczy László csendőr alezredes szerepe a magyar holokausztban címmel tartott előadást. Ferenczy háború utáni népbírósági perekben tett vallomásai, illetve korabeli, 1944-es dokumentumok alapján rekonstruálta a magyar és német hatóságok közötti összekötőtiszt tevékenységét a német megszállástól a nyilas hatalomátvételig. Ferenczy László a népbírósági pere során egyrészt igyekezett feletteseire hárítani a felelősséget, saját magát egyszerű, a korrupció ellen küzdő, utasításokat végrehajtó csendőrtisztként láttatni. Másrészt, az előbbieknek némileg ellentmondva, próbálta a budapesti zsidók megmenekülését saját érdemeként feltüntetni. Molnár Judit előadásában bebizonyította, hogy Ferenczy valójában nem egyszerű végrehajtó volt a deportálások során, hanem maga is utasításokat adott ki, ellenőrzött, intézkedett és megkövetelte a rendeletek szigorú betartását. A koncentrációs táborok és Auschwitz világát tárgyaló szekcióban hangzott el Na’ama Shik (Yad Vashem Intézet) „Itt az anyák a gyermekeik számára már nem anyák” magyarországi zsidó nők és magyarországi zsidó orvosok Auschwitzban című megrázó előadása. Ebben azt az egyedülálló dilemmát mu
