Századok – 2014

KRÓNIKA - Margittai Linda - Sulyok Izabella: Beszámoló "A nagypolitikától a hétköznapokig - a Magyar Holokauszt 70 év távlatából" című nemzetközi tudományos konferenciáról IV/1075

KRÓNIKA 1079 tatta be, amellyel a deportált terhes zsidó nők szembenéztek. Mivel rájuk és új­szülöttjükre elkerülhetetlen halál várt volna, el kellett dönteniük, hogy folytat­ják a terhességet, vagy „megölik” az embriót vagy újszülöttet, így próbálván legalább az anya életét megóvni. A csecsemők „megölése” a táborban elterjedt jelenséggé vált, elsősorban zsidó orvosok vagy ápolónők végezték, akik saját életüket kockáztatták, hogy megmentsék az anyákat. Ez a kényszerű döntés nem csak társadalmi, vallási, női tabukat hágott át, de az esetek többségében életre szóló, feldolgozhatatlan traumát jelentett. A zárószekció a múlttal való szembenézés és holokausztoktatás témaköre­it ölelte fel. Ennek keretében mutatta be Hédi Fanni (Anne Frank House) az „Anne Frank - Történelem a mának” című vándorkiállítást, amely Magyaror­szágon 2007 óta tekinthető meg változó helyszíneken. Kihangsúlyozta, hogy a múlttal való szembenézésnek fontos eszköze az oktatás. A kiállítás fő célcso­portját a 14-18 éves fiatalok jelentik. Az Anne Frank Ház vándorkiállításának egyediségét és sikerét két tényezővel magyarázta. Egyrészt a naplóíró tizenéves kislány korban közel áll a célcsoporthoz. Másrészt a kiállításon kétnapos felké­szítést követően tizenéves, „kortárs tárlatvezetők” kalauzolják végig a diákcso­portokat. Ezáltal a fiatalok könnyebben felismerhetik a diszkrimináció és a ki­rekesztés veszélyeit. Lénárt András (OSZK - 1956-os intézet) Csillagos házak Budapesten 1944-2014 című előadása az OSA Archívumnak a holokauszt évforduló apropó­ján indított projektjének eddigi tapasztalatairól adott áttekintést. A kampány az 1944 júniusától közel fél éven át a fővárosi zsidók kényszerlakhelyéül kijelölt ún. csillagos házak emlékét kívánja elmélyíteni a köztudatban. A jelenlegi la­kóknak a program rendezvényeibe való bevonásával közös társadalmi emléke­zésre és szembenézésre is alkalmat kínál. Az előadó a projekt hatásairól beszél­ve elmondta: bár az akciók egy része (pl. a figyelemfelkeltő sárga csillag matrica kiragasztása) vegyes reakciókat szült, a program iránt nagy az érdeklődés, és olyan túlélők, szemtanúk is beszámoltak az időszakkal kapcsolatos emlékeik­ről, akik eddig még nem nyíltak meg. Önálló szekció foglalkozott a Yad Vashem Archives magyarországi kutatá­sainak bemutatásával. Frojimovics Kinga, a Yad Vashem Archives magyar rész­legének vezetője a Yad Vashem magyar projektjét ismertette. A Yad Vashem Archives vezetése 1994-ben döntött a magyarországi kutatócsoport létrehozá­sáról. A Karsai László és Molnár Judit vezetése alatt működő, változó létszámú (7-12 fő) kutatócsoport az elmúlt húsz évben a megyei, egyházi és egyetemi le­véltárakban több millió oldalnyi, zsidókkal és cigányokkal foglalkozó, 1938 és 1950 között keletkezett iratot tárt fel. Az iratanyag szisztematikus feldolgozása a Yad Vashemben 2007-ben indult meg. Ebben az évben egy külön csoport bele­kezdett a magyarországi zsidó hitközségek iratainak feltárásába. Az adatgyűj­tést a Yad Vashemben a beérkező dokumentumok iratszintű katalogizálása, majd indexálása követi. A munka célja a vészkorszak magyarországi áldozatai vir­tuális holokauszt-életrajzának elkészítése a Magyarországról beérkező, illetve a Yad Vashem egyéb gyűjteményeiben fellelhető dokumentumok alapján. A kutató­munka eddigi eredményeként a 2007 előtt név szerint azonosított 200 000 magyar holokauszt-áldozat mellett újabb 200 000 áldozat azonosítása történt meg.

Next

/
Thumbnails
Contents