Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3

6

SIPOS BALAZS

textuális médiatörténet-íráson belül is előkelő helyen áll az említett szempont és téma. Erről kicsit részletesebben szólnék.

Egyes leírások szerint a médiatörténet-írás két nagy irányzatra osztható, az úgynevezett autonómra és a kontextuálisra, azaz a médiát önálló rendszerként, jelenségként vizsgáló (az új médiumok, új címek, új médiatermékek megjelenésére, a médiaipar leírására koncentráló), illetve a média és a társadalmi-kulturális-politikai (stb.) rendszerek kölcsönhatásait feldolgozó irányra. A kontextuális megközelítéshez James Curran elgondolása szerint a következő hagyományos tárgyalási módok, meghatározott szempont szerint felépülő narratívák tartoznak: a liberális narratíva, amelynek fő tézise, hogy a modern tömegmédia formálódása, születése a társadalom demokratizálódásának folyamatát erősítette - azaz eme elbeszélés hívei ebből a szempontból mesélik el a média történetét. A következő a feminista elbeszélés, amely szerint médiatörténet elbeszélhető a nőemancipáció történeteként; a populista narratíva, amelynek hívei szerint a tömegmédia a társadalom kulturális demokratizálódását eredményezte abban az értelemben, hogy az „alsóbb” rétegek végre egyenrangúan jelenhettek meg a nyilvánosságban. Az úgynevezett libertariánus elbeszélés elsődleges témája a hatalmi pozícióban lévő és a társadalmat konformizmusra kényszerítő (kényszeríteni próbáló) kulturális rend befolyásának erodálódása és az individualizálódás folyamata, „azaz” az egyén felszabadulása. Az ötödik az antropológiai elbeszélés, amelyik számára például a nemzeti identitás formálódása és a nemzetépítés a releváns a társadalmi kontextus. Az úgynevezett radikális narratíva középponti állítása szerint a média a mindenkori elit eszköze, amely ennek révén is ellenőrzi, irányítja a társadalmat. És végül: Curran ezektől az elbeszélési módoktól megkülönböztetve szól a médiatörténet társadalomtörténetbe való integrálásának lehetőségéről, azaz a média társadalomtörténetéről.11

Azt látjuk tehát, hogy a médiatörténeti összefoglalásokban magától értetődő lehetne a nőtörténet (vagy társadalmi nemek története) szempontjának használata, ennek a témának a tárgyalása, mégpedig általában a történetíráson, illetve speciálisan a kontextuális médiatörténet-íráson belüli helyzete miatt. Azaz mivel a történetírás, valamint a médiatörténet-írás kurrens témája a nőtörténet és a társadalmi nemek története, az említett összefoglalókban helyet kellene kapnia. Ám mégse mindig történik így. A három, magyarul is megjelent áttekintő médiatörténeti monográfia közül kettő nem foglalkozik a kérdéssel (Burke és Briggs hivatkozott kontextuális munkája, valamint Catherine Bertho Lavenir hasonló, de a politika rendszerébe ágyazott kötete), vagy rövidútón és közhelyekkel intézi el a női szempontot (Frédéric Barbier és Catherine Bertho Lavenir döntő részben autonóm elbeszélési módot követő kötete).12 Egy lépéssel előbbre tart a formálódó európai médiatörténet. A témát érdemben

Lásd Merry E. Wiesner-Hanks: Crossing borders in transnational gender history. Journal of Global History 6. (2011: 3. sz.) 364.

11 James Curran: Media and Power. London-New York 2006. 3-53. A kontextuális médiatörténet-írás egy másik megközelítésére 1. Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom. (Második, bővített kiadás.) Bp. 2008. 14-18.

12 Catherine Bertho Lavenir: A demokrácia és a média a 20. században. Debrecen 2005; Frédéric Barbier - Catherine Bertho Lavenir: A média története. Diderot-tól az internetig. Bp. 2004.