Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Fejérdy Gergely: Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitás politikája és a magyar-francia kapcsolatok története (1963-1968) A francia "détente-entente-coopération" politika lehetőségei, külső és belső korlátai. Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 397 o. IV/1071
TÖRTÉNETI IRODALOM 1071 tott perekről. Ezekben a roppant bonyolult eljárásokban jogi, gazdasági, politikai szempontok keveredtek, s ezt a képet tovább színezték a regionális és az országos politika érdekei. A perek egyszerre villantják fel valamiféle posztsztálinista fordulat lehetőségét, hiszen a sikeres tsz-vezetők elleni leszámolások akár komplett koncepciós eljárásokhoz is vezethettek volna. Varga Zsuzsanna szép számmal sorakoztat példákat az önkényes jogértelmezés, a hatalommal való visszaélés, és a politikai okokból való megfélemlítés eseteire. Azonban az is kiderül elemzéséből, hogy az agrárlobbi programjának helyessége, mondjuk úgy a valóságra szabott volta tette lehetetlenné a reform teljes visszafordítását. A háztáji gazdálkodást érintő megszorításokra a termelők az állatállomány csökkentésével reagáltak, amely a húsellátást veszélyeztette, ez viszont a rendszer legitimációs alapjául szolgáló életszínvonal politikát döntötte volna romba. A szerző nagyon meggyőzően írja le ezt az összetett viszonyrendszert, amely voltaképpen ugyanúgy gúzsba kötötte a következetes reform és a neosztálinista fordulat híveit. Ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a tsz-vezetők elleni perek nagyon alapos mikroszintű vizsgálatot igényelnek, amelyet nyilvánvalóan nem lehet elvárni egy ilyen munka esetén. Mégis feltehető a kérdés, hogy a gazdálkodásban tapasztalható normaszegés nem a rendszer egyik sajátos jellemzője volt-e, nem arról árulkodott-e, hogy az adott körülmények között még a tehetséges vezetők által irányított tsz-ek sem lehetnek sikeresek. Ha viszont a normaszegés lesz az állandó norma, akkor az voltaképpen kikezdi annak a gazdasági modellnek az alapjait is, amelynek keretén belül a korabeli magyar mezőgazdaság élt és létezett. Ez nem érvényteleníti a szerző állításait, de a további kutatások során mindenképpen megfontolandó szempontnak tűnik. A mű utolsó részében lényegében az 1980-as évek felemás reformjavaslatait tekintette át a szerző, így eléggé lazán kapcsolódott a korábban tárgyalt fejezetekhez. Itt sokkal inkább előkészítő anyagokról, koncepciókról olvashatunk, de sokkal kevesebbet tudhatunk meg arról, hogy mi történt az agrárlobbival a vezetők elöregedése folytán, hiszen a tagok átlépték 60. életévüket és lassan nyugdíjba vonultak. Gondoskodtak-e utódokról, kerestek-e újabb szövetségeseket, hogyan viszonyult hozzájuk az egyre inkább professzionális menedzserként viselkedő tsz-vezetői elit? Ezekre a kérdésekre sajnos nem leltük meg a választ. A kötet utolsó fejezetében az agrárlobbi csúcsán helyet foglaló legfontosabb személyiségek karrierútjának rövid áttekintését találjuk. Itt csupán egyetlen hiba akadt, Márton János agrárközgazdász 2008-ban elhunyt, s ezt nem tüntette fel a szerző. Ha a könyv egészét tesszük mérlegre, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy Varga Zsuzsanna fontos témát választott, lényeges kérdéseket tett fel, közelebb vitt minket annak megértéséhez hogyan működött a politika a Kádár-korszak három és fél évtizedében. A magyar mezőgazdaság átalakulásának nehéz kérdéseit is érintette. A kötet legkiválóbb fejezeteinek az 1970-es évtizedet bemutató részt tartjuk, amikor az agrárlobbi és más politikai csoportok harcát, illetve a tsz-elnökök elleni eljárásokat, a kriminalizálási folyamatokat mutatta be. A szociológiai eszköztár alaposabb felhasználásával, a szerző által is több esetben felvetett vizsgálati szempontok következetes végigvitelével még jobb és még maradandóbb monográfia születhetett volna. Papp István Garadnai Zoltán FRANCIAORSZÁG KELETI NYITÁS POLITIKÁJA ÉS A MAGYAR-FRANCIA KAPCSOLATOK TÖRTÉNETE (1963-1968) A francia „détente-entente-coopération” politika lehetőségei, külső és belső korlátái Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 397 o. Franciaország és Közép-Európa viszonya, benne a magyar-francia hivatalos kapcsolatok 20. századi története alapos kutatás tárgyát képzi az elmúlt évtizedekben. A téma iránti érdeklődést indokolja többek között a levéltári források jó hozzáférhetősége és gazdag, informatív volta, illetve az a tény, hogy Párizs szerepe az európai kontinensen nemzetközi szerepének fokozatos háttérbe szorulása ellenére sem elhanyagolható. A francia diplomácia iratok nem csupán a bipolá
