Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Rainer M. János: Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer, 1945-1990. Osiris kiadó, Budapest, 776 o. IV/1064

tációja felől, lefelé), és alkalmazza Immanuel Wallerstein világrendszer-elméletét is. Befolyásolja a többszörös modernitás (multiple modernities) elmélete is, noha erre hosszabban nem reflektál.

Alapvető szemléleti kerete mégis a civilizációk, illetve ezek között a birodalom-építésre képes galaxisok versenye, amely legkülönfélébb terrénumokban zajlik. Az egyes nagy birodalmi erőközpontok (ilyen Észak-Amerika, ilyen volt Anglia, Németország, ilyen Oroszország, és ilyen lesz — a tárgyalás során — Kína) célja a rendszer-autarkeia elérése, illetve fenntartása. A galaxisok magukhoz vonzó, hajlító rendszerek; a befolyásuk alá került területeket, államokat magukhoz hasonítják, tulajdonképpen olyan centrumot képeznek, amely több, mint gazdasági, sokkal több, mint politikai - egész belső szerveződésük és kultúrájuk egyedi. Külső integrációs vonzást gyakorolnak, s képesek a belső integritás kialakítására, az integráció fenntartására. A galaxisok célja, hogy megőrizzék a magukhoz hajlítás képességét, amelyet a más rendszerek, formációk vagy éppen térségek integráló, befolyásoló törekvései fenyegetnek. E képesség megőrzése és fenntartása a könyv egyik kulcsfogalma, a potenciálódás (másutt; potenciálás). A (galaktikus) ideológia szervező erejéről van szó, a rendszerek, birodalmak szervező erejéről, amit egyszerűen, ezen a szinten is hatalomnak szoktak nevezni.

A szerző egy szuper-makró, makró és egy mikro szint vizsgálatát ígéri, a birodalmi (ugyanakkor egyben globális), a birodalmi vonzáskörbe tartozó önálló (jelen esetben magyar) és az ez alatti részterület(ek) vizsgálatát. Hozzátehető, hogy létezik a műnek egy szub-mikro szintje is, amely a másfél ezernél több végjegyzetbe íródott. A főszöveg mikroszintjébe sem férő adatok, idézett szövegek, a szerző olvasmány-napló-szerű (és nagyon érdekes, elgondolkoztató!) kommentárjai kerültek ide.

3. Kalmár Melinda érdeklődésének középpontjában a (politikai) ideológia viselkedésének vizsgálata áll. A politikai ideológia egyszerre reprezentálja és hozza létre azt a végső (makro) entitást, amit galaxisnak nevez. Ez a tárgyalás fő fonala, amiből politikai, szociológiai, gazdasági, technikai, kulturális, információs és egyéb összefüggések bomlanak ki és ágaznak el. Vagyis a könyv egyaránt foglalkozik az ideológia szimbolikus-nyilvános és analitikus-rejtett életével; azzal, hogy hogyan működik, befolyásol az ideológia különféle gyakorlatokat, s hogyan „állítják elő” téziseit a különféle szintű szakapparátusok, a szuper-makrótól a mikróig. Megkülönböztethető ily módon az ideológia nyilvánosságnak (a társadalomnak, ha úgy tetszik) szánt, és egy belső, rejtett nyelve és diskurzusa. Végső fokon a két (vagy több birodalom) versenyét foglalja eszmék, víziók, jövőre vonatkozó programok és ajánlatok nyelvi világába. Kalmár egyik hangsúlyos állítása, hogy az ideológiák (általában, de itt most a szovjetrendszer ideológiájáról van szó, a szocializmuséról, vagy marxizmus-leninizmuséról, ahogy tetszik) pusztán a birodalmi potenciál fenntartására szolgálnak. Az eszmék világával felette laza kapcsolatot tartanak fenn csupán. A Szovjetunió története tehát az Orosz Birodalom 20. századi története - ez a megállapítás nem éppen új, a bolsevik forradalom konzervatív elemzőitől a történetírás számos képviselőjén át egyes újbalos szerzőkig sokan vallják. Hogy ebben a történetben a szocializmus eszméi nem játszanak lényeges szerepet, azt sokan, például e sorok írója sem tudják elfogadni. Mivel a mű kifejtése rendkívül következetes, ez az olvasót nem okvetlenül zavarja.

4. A bevezetés tartalmazná a mű programját - ezt a feladatot a szöveg kifejtő módszerrel oldja meg, vagyis a használt fogalmak definitiv megfogalmazása hiányzik. Ezt követően a szuper-makró (birodalmi) szint egyszerűen elmondja a szovjet típusú rendszer történetét ebben a nyelvi világban, s a nagy, meghatározó vezetőkről elnevezett korszakok időrendjében. A mindent tudó szerző narrátor „dekódolja” a szovjetideológusok szövegeit. A dekódolás eredménye világpolitikára, világgazdaságra, modern kultúrára, tudományra és technológiára vonatkozó eszmefuttatások elképesztő kavalkádja. Alábbiakban csak a nézetem szerint legfontosabb, a szovjet birodalmi szint történeti vízióját próbálom röviden összefoglalni

Kalmár Melinda egybevonja a Lenin- és Sztálin-korszakot, s ideilleszti a galaktikus ideológia forrásvidékéről szóló leírását. Marx ebben az olvasatban éppúgy egy nagy birodalmi potenciál, galaktikus autarkeia-igény ideológusa (tudniillik a német birodalomé), mint később Lenin az oroszé: a tétel első fele kétségkívül a könyv egyik legmeglepőbb állítása. Nagy regionális felzárkóztatók ők, szemben az amerikai modernizációs kihívással. A Birodalom megóvása, s nem más volt Lenin fő célja, az amerikai fejlődésre jellemző modern technikai szervezettség átültetése a keleti tömegtársadalomba. Sztálin Lenin művét kívánta folytatni, s folytatta is a háborús győzelem után: Európa szovjetrendszerű galaktikus bekebelezését. A kelet-európai népi demokráciák — ez az 1947-1948 utáni formáikat jelöli — ugyan nem teljesen szovjetrendszerűek, de még amúgy is ornamentális demokratikus elemeiktől is megfosztják őket. A nagy váltásra Sztálin halála körül

TÖRTÉNETI IRODALOM 1065