Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Rainer M. János: Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer, 1945-1990. Osiris kiadó, Budapest, 776 o. IV/1064
Ez a lakásbérlési rendszer változatlan logikával és mechanizmusokkal, de változó panelekkel működött tovább a pártállam rendszerében is.” (398.) Két kritikai megjegyzésem nem is annyira a szerzőt, mint inkább a kötetet kiadó Korall Társadalomtörténeti Egyesületet illeti, amely társadalomtörténeti sorozatának ötödik darabjaként jelentette meg Nagy Ágnes monográfiáját (ez utóbbi még az elismerés része). Nincs a könyvben névmutató, s a kötet „nyelvi gondozója” is éberebb lehetett volna. Az általános alanyt pótló, nehézkes „kerül” gyakori előfordulása — például „tárgyalásra kerül” (45.), „megítélésre kerül” (286.), „körülhatárolásra kerül” (293.), „feltüntetésre kerül” (369.), „egyenlően került elosztásra” (369.) — rontja az olvasási élményt. Helyeselhető ugyanakkor, hogy a korabeli szövegidézeteknél megmaradt az eredeti helyesírás: a nyelvi rendszerváltás iránt érdeklődő csemegézhet belőlük. S végül az én összegzésem két tételben. Az első. A szerző könyvét Benda Gyula emlékének ajánlotta. Nem lehet talán nagyobb dicséret annál, ha kijelenthetjük: Nagy Ágnes méltó elhunyt mesteréhez. S a második. Eltűnődtem azon: vajon két emberöltő múltán hogyan nyúlnak majd a fiatal történészek az 1989-90 utáni rendszerváltozás utáni évekhez. A gyökeres hatalmi fordulat társadalmi következményeit, s például a lakásprivatizáció során zajló mindennapi érdekérvényesítést, képesek lesznek-e majd olyan érzékeny empátiával és meggyőző erővel ábrázolni, mint ahogy azt egy korábbi időszak bemutatásakor Nagy Ágnes tette? Meglátásaik segítenek-e majd az addigra megrögzötté vált múltértékelések revideálásában? Útmutatásért visszanyúlnak-e majd ehhez a monográfiához (remélem, hogy igen), amelyet mindenkinek elmélyült olvasásra ajánlok. Standeisky Éva 1064 TÖRTÉNETI IRODALOM Kalmár Melinda TÖRTÉNELMI GALAXISOK VONZÁSÁBAN Magyarország és a szovjetrendszer, 1945-1990 Osiris kiadó, Budapest. 776 o. 1. Kalmár Melinda műve nagyszerű, szokatlan, de nem egészen váratlan teljesítmény. Kis országok történetírása ritkán mutat fel nagy világtörténeti folyamatokat átfogó, eredeti és sajátos felfogással ábrázoló értekezést. A szovjetrendszer a 20. század egyik legfontosabb jelensége - történetfilozófiai értelmezésére magától értetődően tartották fenn az igényt az oroszok, amerikaiak, angolok, franciák, németek. Ha gyökereikben nem is, később a mainstream (egyre inkább amerikai) diskurzus részeivé váltak még a nagy történetírások képviselői is, mint az elmúlt század közepén a szovjet jelenséget átfogóan szemlélő Isaac Deutscher, Hannah Arendt, Carl J. Friedrich, Zbigniew Brzezinski, vagy az újabbak közül Stephen Kotkin, Vladislav Zubok vagy Vladimir Tismaneanu. Kalmár munkája ilyenfajta nagy történet megalkotására jelenti be igényét, a szovjet típusú rendszer történetének szintetikus elméleti-történeti áttekintésére. Ebben a formában a hazai irodalomban egyedülálló könyv született, Kalmár ugyanis az elmélet-, sőt sajátos metanyelv-alkotó igényt primer (levéltári) kutatási eredmények bemutatásával ötvözi. Ezt is meglehetősen szokatlan módon, hiszen búvárlatainak hozadéka hol verifikálja elvi megállapításait, hol fordítva, azokból vezeti le az elméletet. A szerző munkássága eddig is megkerülhetetlen volt a periódus, kivált a 20. század második fele Magyarországáról szóló történetírásban. Az 1998-ban megjelent Ennivaló és hozomány. A kora kádárizmus ideológiája így visszatekintve jelezte már Kalmár elméleti ambícióját, miközben a pragmatikus „ideológia” születését hatalmas szövegkorpuszt vizsgálva ábrázolta. Tanulmányai az ötvenes évek irodalompolitikájáról, a hatvanas évek kulturális reformmodelljéről vagy a rendszerváltó tárgyalássorozatról könyvéhez hasonlóan gazdag empirikus anyagra épültek. (E szövegek egyes részei, ahogy azt a szerző jelzi is könyve végén, be is épültek a mostani munkába.) Az opus magnum tehát nem érkezett egészen váratlanul — mégis új minőséget képvisel. A Történelmi galaxisok vonzásában — minden, alább jelzett problémája ellenére - a rendszerváltás utáni magyar történetírás egyik kiemelkedő teljesítménye. 2. A könyv a szovjet típusú rendszert az évtizedek óta érvényes és egymással versengő értelmezések sajátos eklektikáját alkalmazva, mégis koherens elméleti keretben szemléli. Nem veti el a totalitarizmus paradigmáját; revizionista abban a vonatkozásban, hogy rendszer dinamikusabb és perspektivikusabb volt, mint sokan a végpontból szemlélik; a modernizációs értelmezési paradigmát civilizációssá tágítja (de nem mint Kotkin, aki a mikroszint vizsgálata nyomán építi fel a civilizáció fogalmát, hanem fordítva, a rendszert létrehozó hatalmi központ nyelvi reprezen
