Századok – 2014

MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005

1036 PAPP ISTVÁN Nagy Imre későbbi veje, az éppen teológiai tanulmányait végző Jánosi Ferenc is ezekben a kötetekben tette első szárnypróbálgatásait. Fehér Lajos mindkét visszaemlékezésében elég keserű szavakkal emléke­zett meg a debreceni tudományegyetemen útravalóul kapott tudásról: „A társa­dalmi kérdések iránt kialakult s állandósult érdeklődésem, s a hozzá szervesen kapcsolódó mozgalmi tapasztalatok alapján hovatovább egyre kevésbé elégített ki a szakomba vágó egyetemi előadások alacsony annalista színvonala. Azok­ban inkább csak ocsút találtam, s akkor már tudtam, hogy a tiszta búzát má­sutt kell keresni.”159 Mindez a csalódottság odáig fajult, hogy negyedéves korá­ban az egyetem elhagyását fontolgatta.160 Ettől állítása szerint két dolog tartot­ta vissza: nem akart „félbemaradt kommunista entellektüel” maradni, illetve szülőfaluja előtt szégyellte volna, ha kudarcot vall. Mindkét megállapítás igen sokat elárul Fehér személyiségéről. Az elsőt alig titkolt kiszólásnak tekinthetjük a kommunista mozgalom jellegzetes értel­miségi típusával szemben, elég Révai József személyére gondolnunk. A második érv súlyossága nem feltétlenül érezhető át egy, az egyetemet biztos anyagi hát­térrel, a normál tanulmányi időn túlhúzódóan elvégző, értelmiségi családból jött ember számára. Fehér hallatlan sok anyagi és erkölcsi erőfeszítést tett vol­na kockára, ha abbahagyta volna egyetemi tanulmányait. Nem csupán saját, hanem szülei áldozatvállalása is megkérdőjeleződött volna egy ilyen döntés ese­tén. Ezzel identitását, az első generációs értelmiségi mivoltot ásta volna alá, még ha formális kötöttségek nélkül is lehetett volna értelmiségi, csak nem a ki­bocsátó, felnevelő közeg, a szeghalmi falusi társadalom szemében. Ezek után adódik a kérdés, hogy miért és hogyan kanyarodott el Fehér La­jos a rá váró tanári pályától, mi volt az az eszmei hatás, amely erősebbnek bizo­nyult egyetemi tanárainak szellemi kisugárzásánál. A következőkben erre ke­resem a választ. III. 2. A debreceni Márciusi Front „sorványá”-ban Fehér Lajos memoárját több éven keresztül tartó, aprólékos munkával, le­véltári források feltárását, régi újságcikkek újraolvasását és a korabeli párttör­ténetírás műveinek feldolgozását követően alkotta meg.161 Éppen ezért emlék­irata nem egyszerűen saját élettörténetének meghatározott szempontok sze­rint szerkesztett változata, mint minden hasonló műfajú alkotás. Fehér az át­lag visszaemlékezőkhöz képest sokkal erősebben lépett fel azzal az igénnyel, hogy saját korának bizonyos politikatörténeti eseményeit kimerítő részletes­séggel tárgyalja, jóval túllépve önnön emlékeinek esetleges kiegészítésén. Ép­pen ezért számára a debreceni Márciusi Frontban való részvétel, mint a Márci­159 jgy történt i. m. 129. 160 Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy vajon milyen hatást tett volna Fehér Lajos történe­lemszemléletére, ha járhatott volna a népiség- és agrártörténet kiemelkedő művelőjének, a tanítvá­nyai körében roppant népszerű Szabó Istvánnak az óráira. Ő azonban csak 1943-ban került a deb­receni egyetemre, amikor Fehér már nagyon messze járt a tudományos pályától. 161 Interjú Sipos Levente szerkesztővel. Kézirat, készítettem 2007. december 21-én; Interjú Fehér Ágnessel, Fehér Lajos lányával. Kézirat, készítettem 2008. január 2-án.

Next

/
Thumbnails
Contents