Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
A DESZTALINIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 101 pártbizottságok első titkárainak. A PB célja az volt, hogy enyhítse a Swiatlo disszidálása után keletkezett feszültséget.29 A KB ülés után, december 13-án szabadon engedték Gomulkát is. 1955 nyarán az események már egyértelműen az „Olvadás” jegyében zajlanak. Augusztus 19-én a Nowa Kultúra hasábjain megjelent Adam Wazyk „Költemény felnőtteknek” című verse. Az egykori sztálinista költő versének megjelenése a lengyel „olvadás” első fontos eseménye, irodalmi alapszövege lett. A költemény össznemzeti vitát indított el és hozzájárult a politikai olvadás sikeréhez is. Ezzel egy időben aktivizálódott a lengyel ifjúság is: a szovjet Komszomol mintájára 1948-ban létrehozott Lengyel Ifjúsági Szövetségen (ZMP) belül viták kezdődtek. A ZMP lapja a Po Prostu 1955 őszén profdt váltott és a „diákok és a fiatal értelmiség” hetilapjává változott. A lap később az 1956. októberi események, a reformok szócsövévé vált. Az „új szakaszok” közös jellemzője, hogy az átmeneti (1953-1955) nemzetközi enyhülés időszakára esnek, a hatalmon lévő vezetők egyik országban sem kérdőjelezik meg a sztálini típusú központi tervutasításos gazdaságirányítási rendszert, nem kérdőjelezik meg a kialakult, állami dominanciájú tulajdonviszonyokat, s nem kérdőjelezik meg az egy párt monopóliumára épülő politikai struktúrát. Igaz nem is ez volt a cél. Ebben az időszakban ugyanis még nem merült fel a „modell-kérdés”. A Szovjetunióban Sztálin alatt kialakult „szocializmus-modellel” (melyet a magán- és a társadalmi tulajdon bürokratikus állami kollektivizálása jellemezte, és amelyben a közösségi lét alapja az állami közvetítés volt) szemben ugyan ott volt már „legitimált” jugoszláv (állami és közösségi tulajdonra épülő és önigazgatáson alapuló) modell, de ebben az időszakban egyetlen vezető politikus sem vetette fel annak megvalósítását.30 Az „új szakasz” még Nagy Imre felfogása szerint sem tűzött ki új stratégiai feladatot. Változatlanul „a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása, a szocializmus építése” maradt a fő cél „az előző hibás taktika megváltoztatásával és kijavításával”. Az „új szakasz” még nem a „szocializmusra” vonatkozott, vagyis nem a szocializmus sajátos formáját jelentette, hanem csupán a szocializmushoz vezető úton elvégzett módosításokat. Nem új modellről volt szó, hanem útválasztásról volt szó.31 A korabeli marxi kategóriák nyelvén: szükséges-e a proletárdiktatúra a szocializmus megvalósításához vagy evolúciós úton a proletárdiktatúra nélkül is elérhető-e a cél?32 Az új taktika nyilvánvalóan az utóbbit jelentette. 29 Andrzej Werblan: i. m. 2009. 56. 30 Ez nem jelenti azt, hogy a közgazdasági szakemberek ne folytattak volna már ebben az időszakban vitákat a központi tervutasításos rendszer megreformálásáról. Ez különösen igaz Magyarországra. Lásd: Földes György: Egyszerűsítés, mechanizmus és iparirányítás 1953-1956. Párttörténeti Közlemények, 1984. 2. sz. 72-108. 31 Lásd erről Nagy Imre: Az „új szakasz” jellemző vonásai és sajátosságai. In: „A magyar nép védelmében.” i. m. 25-30. 32 Itt meg kell jegyezni, hogy Sztálin „összemosta” a Marx által „proletárdiktatúra korszakának” feltételezett átmeneti szakaszt, amelynek eredeti funkciója a szocializmus megteremtése lett volna és a szocializmus szakaszát, vagyis a „kizsákmányoló osztályok” megszűnése után is fenntartotta a „proletárdiktatúrát”. A desztalinizáció idején éppen arról szóltak az ideológiai és politikai viták, hogy miképpen lehet revízió alá venni a sztálini téziseket.
