Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
102 METRO VITS MIKLÓS Az „új taktika” mind a három tárgyalt országban megváltoztatta a gazdaságpolitikai prioritásokat, azaz csökkentették az ipari beruházások hányadát és növelték a mezőgazdaságra fordítandó forrásokat. Mindhárom országban felszámolták a személyi kultusz intézményét (Lengyelországban előtte sem létezett kiforrott formában) és a kollektív vezetés irányába történt előrelépés. Csehszlovákiában néhány hónapig, Magyarországon közel két évig kettős vezetési struktúra működött, előbbinél az elnök és a párt első titkára, utóbbinál a miniszterelnök és a párt első titkára közötti rivalizálás volt jellemző. Mindhárom országban felhagytak a proletárdiktatúra terrorra épülő hatalomgyakorlásával, és fokozatosan lemondtak a „kulákok” elleni nyílt erőszakos osztályharcról. Bár a kollektivizálás minden országban prioritás maradt — elvi és gazdasági okokból is —, de ebben az időszakban nem erőltették annak végrehajtását. Ha részlegesen is, de mind a három államban hirdettek amnesztiát a politikai okokból elítéltek részére, illetve megkezdődött a rehabilitáció. Az „új szakasz” tehát korrekciót jelentett az addigi politikai gyakorlaton és végső soron — nem tudatosan — teret nyitottak azoknak a diskurzusoknak, amelyek a szocializmus felépítésének útjait és módjait vették napirendre. A viták tétje nem csupán a szocializmushoz vezető út megválasztása, hanem a szocializmus elfogadottságának a megteremtése is volt. A kérdés már nem csupán az volt, hogy miképpen lehet felépíteni a szocializmust az adott országban, hanem az, hogy a sztálinizmusból örökölt rendszerrel és hatalommal a kézben milyen irányban fejlődik tovább az adott ország, hogyan valósíthatóak meg a nemzeti érdekek? Az „új szakasz” politikájának azonban legfőbb érdeme mindhárom országban az, hogy eltérően a sztálinizmus klasszikus korszakától egyre inkább lehetett alternatívákon gondolkodni, vitázni és írni. A közgazdaságtudomány, a filozófia és az irodalom képviselői újra megszólalhattak közügyekben, a film és a képzőművészet levetkőzve a zsdanovi szocialista realizmusát többszólamúvá vált mind témájában, mind nyelvezetében és kifejezésmódjában is. E folyamat már implicite magában hordozta a modell-vitát, azaz milyen lesz a szocializmus az egyes országokban. Az SZKP XX. kongresszusától a modell-vitáig (1956-1958) Az „új szakasz” politikája minden országban elsősorban belső szükséglet volt, amelyet két dolog tett lehetővé: a világpolitikában bekövetkezett enyhülés és Moszkva szövetségi politikájának a megváltozása. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a csehszlovák, a lengyel és a magyar „új szakaszok” nem kapcsolódtak össze, az egyes pártok vezetői nem egymástól vették a mintát, az új irányvonal sokkal inkább Moszkva-Prága, Moszkva-Varsó és Moszkva-Budapest relációkban valósult meg mindenütt, hol kisebb, hol komolyabb szovjet beavatkozások következtében. Az új irányvonal mélysége és megvalósításának módszerei pedig erősen függtek az adott országban kialakult rendszer nemzeti sajátosságaitól. Az SZKP 1956 februárjában lezajlott XX. kongresszusa a korábbiaknál nagyobb lökést adott a desztalinizációnak, szakaszhatárt abban az értelemben
