Századok – 2014
MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005
FEHÉR LAJOS GYERMEK- ÉS IFJÚKORA (1917-1939) 1027 egyik kortese volt, s a választásra virradó éjjel, két nagyobbik fiával együtt plakátokat ragasztott Szeghalom utcáin.112 Természetesen a választással együtt járó izgalom átragadt a gimnázium 17-18 esztendős diákjaira, sőt mit több Fehér Lajos különös fogadást kötött egy osztálytársával, aki az Egységes Párt jelöltjét támogatta: a győztes fél egy pofont adhatott a másiknak.113 Erre azonban nem került sor, mivel a kisgazdapárt petíciót nyújtott be a nyilvánvaló választási csalás miatt. Az országos visszhangot kiváltó szeghalmi szavazás leírásában Fehér Lajos nem saját, hanem egykori magántanítványa édesapjának, Futó Józsefnek 1963-as visszaemlékezésére támaszkodott.114 Azt, hogy a konkrét kisgazda program mennyire érintette meg Fehér Lajost, rokonszenvezett-e Tildyvel, vagy csupán az ifjúságban lobogó szenvedélyes igazságvágy mozdult meg benne, amit Móricz Zsigmond személyes jelenléte és látogatása az iskolában csak tovább fokozott, nem lehet eldönteni. A Diákalbumban olvasható történet, a pofonban való fogadás alapján inkább az utóbbi felé hajiunk. Még egy fontos személyes, egyszersmind politikai hatást kell kiemelni Fehér Lajossal kapcsolatban. 1935 májusában a Magyar Szemle és a Válasz hasábjain első publikációit megjelentető Kovács Imre egy rádiós előadása során felhívta a figyelmet a szeghalmi gimnazisták Diákalbumára. Majd nem sokkal később személyesen is ellátogatott a faluba, ahol egy közös ismerősük révén találkozott Fehér Gyulával és Lajossal.115 Ekkor megkérte a testvéreket, hogy vegyenek részt egy kérdőíves adatgyűjtő munkában, amelynek során a falusi szegénység életét térképeznék fel. Fehér szerint az általuk gyűjtött adatokat Kovács Imre felhasználta A néma forradalom anyagához, de a valóságban erre nem került sor. Viszont a nevezetes könyvet megelőlegező tanulmányai egyikében Kovács, ha nem is név szerint, de minden kétséget kizáróan a Fehér testvérek tevékenységét méltatta: „A diákok közül két testvér (szegény parasztember fiai) fordul vissza a néphez és most már tanulmányozzák fajtájuk életét. Néprajzi gyűjtéssel foglalkoznak, népballadák után kutatnak, a régi betyárélet emlékeit szedegetik össze és a fonó nyomait keresik. Sárréti múzeumot akarnak berendezni Szeghalmon, a mezőgazdasági munkások kereseti és megélhetési viszonyait tanulmányozzák, néptáplálkozási felvételeket csinálnak. Teljes közöny és meg nem értés kíséri munkájukat. Tanáraik, diáktársaik nem értik meg őket.”116 Fehérék gyűjtését minden jel szerint a Tiszántúl címmel tervbe vett, de végül kéziratban maradt könyvéhez használta volna fel Kovács Imre.117 Az érettségivel a középosztályba belépőt nyert Fehér Lajost több irányból is erős hatások érték, de világnézetét még aligha tekinthetjük letisztultnak ebben az időszakban. Édesapja, annak barátai és az 1935-ös választás hatására 112 így történt i. m. 62. 113 Cinke, petíció lesz! Diákalbum Szerkesztik: a Ref. Péter András Gimnázium VII. osztályának tanulói Szeghalom, 1935. 17. (Cinke Fehér Lajos gúnyneve volt a gimnáziumban). 114 így történt i. m. 55-62. A választásról lásd Vígh K.: Tildy Zoltán... i. m. 365-370. 115 így történt i. m. 39., 51-52. 116 Kovács Imre: Néma forradalom a Tiszánál Válasz 1936. III. sz. 147-160. 117 Beszélgetés Kovács Imrével In: Huszár Tibor: Beszélgetések Bp., Magvető, 1983. 91. (a továbbiakban Beszélgetések); Erdész Adám: Utószó In: Kovács Imre: A néma forradalom Hasonmás kiadás. Cserépfalvi - Gondolat - Tevan, 1989. 295.
