Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
100 MITROVITS MIKLÓS lengyelországi helyzetet. Jellemző, hogy a szocializmushoz vezető sajátos lengyel út legfőbb képviselőjét, Wladyslaw Gomulkát megkritizálták és kizárták a párt soraiból, ám nem rendeztek ellene semmilyen pert. Pedig 1948. április 5-én az SZK(b)P külügyi osztálya által „A Lengyel Munkáspárt vezetőinek antimarxista ideológiai álláspontjáról” címmel készített elemzésben erősen kritizálták nézeteit, sőt rajta keresztül az egész lengyel marxizmust megbírálták, mondván, hogy az „elszakadt Lenin és Sztálin tanításától és a bolsevik párt eszmei-elméleti kincsestárától”.26 Kritika tárgyává éppen azt a tézisét tették a szovjetek, hogy a Lengyelországban lehetséges evolúciós úton a népi demokrácián keresztül, azaz a proletárdiktatúra alkalmazása nélkül is eljutni a szocializmushoz.27 Ebben ugyan nem különbözött a csehszlovák koncepciótól, ám abban mégis jelentős eltérés mutatkozott, hogy a CSKP lényegében mindezt megvalósította, majd utána alkalmazkodott a szovjet elvárásokhoz, míg a lengyel viszonyok közepette erre kevés esély látszott, ráadásul Gomulka nem is gyakorolt önkritikát. A lengyel nacionalizmus — a magyarhoz hasonlóan — egyébként is veszélyesebbnek tűnt Moszkva szemében, mint a csehszlovák, mivel ez utóbbit nem terhelte szovjetellenesség. Lengyelországban az „olvadás” első jelei 1954-re tehetőek. Fokozatosan korlátozták a cenzúrát, megjelentek a sajtóban az állami szervek működését érintő első — bár rendkívül enyhe — kritikák, amnesztiát hirdettek, amely értelmében a politikai „bűncselekményekért” bebörtönzöttek egy részét szabadon engedték, visszafogták a kollektivizálás folyamatát, létrejöhettek az első értelmiségi vitaklubok és a kultúra területén csökkent az ideológiai nyomás, a művészet (főleg az irodalom és a film) egyre inkább elhagyta a szocreál dogmáit. Ekkor egy váratlan esemény adott muníciót a desztalinizáció híveinek. Az államvédelem egyik vezető beosztású funkcionáriusa, Józef Swiatlo nyugatra szökött, majd 1954 augusztusától a Szabad Európa Rádió lengyel nyelvű adása sugározni kezdte a sztálinista rendszer túlkapásairól, rémtetteiről szóló beszámolóit.28 Ennek azonnali következménye volt az állambiztonsági szervek átszervezése, de annál jelentősebb volt a lengyel társadalomra, beleértve a pártagokat, gyakorolt hatása. Egyre szélesebb körben követelték az állambiztonsági- és a pártfunkcionáriusok privilégiumainak megszüntetését, a törvénytelenségek kivizsgálást, a Honi Hadsereg rehabilitálását. 1954. november 29. és december 1. között tanácskozott a LEMP KB kibővített plénuma, amelyet eredetileg egy délutánosra terveztek, ám a résztvevők rendkívüli aktivitása miatt három naposra nyúlt. A több mint 170 résztvevő közül 35-en szóltak hozzá, éles hangú, kritikus megnyilvánulások jellemezték az aktívát, amely meglepte a pártvezetést is. Bierut kérésére a plénum után minden hozzászólalóval autorizáltatták a saját szövegüket és a KB azokat szétküldte az országban a vajdasági 26 T. V. Volokityina: A „nemzeti utak” elutasítása és a jugoszláv ügy. Múltunk, XLII. (1997) 3. sz. 156-157. A dokumentumot lásd: Vosztocsnaja Jevropa v dokumentach rosszijszkih arhivov 1944-1953 gg. Tom I. 1944-1948 gg. Moszkva-Novoszibirszk, Szibirszkij Hronograf, 1997, 814-830. 27 Andrzej Werblan: Wladyslaw Gomulka. Sekretarz Generalny PPR. Warszawa, Ksi^zka i Wiedza, 1988, 454-475. 28 Zbigniew Blazynski: Mówi Józef Swiatlo. Za kulisami bezpieki i partii. Londyn, Polska Fundacja Kultúrálná, 1986.
