Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
A DESZTALINIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 97 Sztálin halála után néhány hónappal Magyarországon került sor a leglátványosabb desztalinizációs lépésre. Igaz, mondhatni sztálinista módszerrel, közvetlen szovjet beavatkozás következtében, de azt a Nagy Imrét helyezték a kormány élére, akit korábban éppen a külön utas nézetei miatt bíráltak meg és sújtottak funkcióvesztéssel.17 1953. június 13-16. között Rákosi Mátyás vezetésével magyar párt- és kormánydelegáció tárgyalt Moszkvában, ahol a szovjet vezetés keményen bírálja Rákosit a túlzott iparosításért, a hadsereg túlzott felduzzasztásáért, az erőszakos téeszesítésért, az ellátási zavarokért, az életszínvonal csökkenésért és a személyi kultuszért. A moszkvai bírálatot változások követték. Június 27-28-án az MDP Központi Vezetőségében ülése feltárta „a szocialista építés során elkövetett hibákat”, azok okait és meghatározta a párt új irányvonalát (Júniusi határozatok”). A KV lényegében magáévá tette és határozattá emelte a moszkvai bírálatokat, sőt összességében hibásnak minősítette az MDP II. kongresszusán (1951) elfogadott gazdaságpolitikai irányvonalat. Ilyen radikális (vissza)lépésre nem került sor ebben az időszakban sem Csehszlovákiában, sem Lengyelországban. Miután a KV revideálta Nagy Imre korábban (1949. szeptember 3.) elítélt nézeteit a falusi politikáról és gyökeres változtatásokat ígért a gazdaságpolitikán belül, engedélyezte a termelőszövetkezetek feloszlatását és megszüntette a kuláklistákat.18 A közvetlen szovjet beavatkozás azonban felemásra sikerült. Létrehozott egy kettős irányítási szisztémát, a párt élén meghagyta azt a Rákosit, akit az elmúlt évek hibás politikájának felelőssége terhelt, és megerősítették a Nagy Imre vezette új kormányt, amely feladata az „új szakasz” politikájának a megvalósítása lett. Ez a kettősség számos buktatót, kompetencia-vitát és végső soron az „új szakasz” politikájának a bukását is magában rejtette. Magyarország esete abban is sajátos volt, hogy a sztálinizmus előtti időszakban a Magyar Kommunista Párt nem rendelkezett, nem rendelkezett a „saját, magyar út” koncepciójával, így Sztálin halála után nem volt lehetőség annak rehabilitálására. A háború alatti hazai illegalitásban létező kommunista pártot 1943-ban feloszlatták, az 1945 utáni MKP vezetése mindvégig a szovjet politikai akarat kiszolgálójaként politizált. Kiváló példája ennek, amikor 1948 nyarán megváltozott a Kreml viszonya Jugoszláviával szemben, a magyar kommunista párt elsőként állt az SZKP mellé annak ellenére, hogy korábban jó kapcsolatokat ápolt a jugoszláv kommunistákkal és Tito Magyarországon rendkívül népszerű volt.19 (Lengyelország például meglehetősen visszafogottan vett részt a Tito-ellenes kampányban.) Magyar sajátosságnak vehetjük azt is, hogy az első szabad választások (1945) jobbközép győzelmet hoztak, a kommunisták Usnesení a dokumenty ÚV KSC. Praha, Statní Nakladatelství Politické Literatury, 1958, 68-75., 115-124. 17 Lásd erről: Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956. Budapest, ÁBTI^Rubicon, 2011, 329-343. 18 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai, 1948-1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998, 188-206. 19 Ripp Zoltán: Példaképből ellenség. A magyar kommunisták viszonya Jugoszláviához, 1947- 1948. In: Fordulat évei 1947-1949. Politika - képzőművészet - építészet. Szerk.: Standeisky Éva et al. Budapest, 1956-os Intézet 1998, 55-56.
