Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
98 MITROVITS MIKLÓS még a szociáldemokratákkal együtt sem szereztek annyi mandátumot, mint a Független Kisgazdapárt. A kommunisták gyenge pozícióit jelzi, hogy még a csalásokkal lebonyolított 1947-es választásokon is csupán a szavazatok 22,25 százalékát sikerült megszerezniük. Ebből is adódik, hogy az MKP nem dolgozott ki „magyar utat”, hiszen a hatalomátvételt egyedül a Szovjetunió segítségétől remélhették. Ugyanakkor Nagy Imre kiválasztásával — akár tudatosan, akár nem — olyan politikust hoztak pozícióba, akinek voltak önálló gondolatai a magyarországi szocializmus felépítésével kapcsolatban, még ha ezek nem is kristályosodtak ki egy önálló út koncepciójában. Nagy Imre — Novotnyval ellentétben — nem egy szimpla apparatcsik volt, akinek sikerült a csúcsra érnie, hanem volt érzéke és érdeklődése az elméleti kérdések iránt. A kollektivizálással kapcsolatban már 1948-1949 előtt is azt a tézist képviselte, hogy azt nem lehet gyorsan és erőszakosan végrehajtani. Nem a végcélt kérdőjelezte meg, hanem a sztálinista utat. Ugyanígy vonzódott a közvetlen demokrácia eszményéhez, amely 1945-ben spontán kialakulóban volt az országban. Ha abban a formában nem is, de a Hazafias Népfront 1954-es feltámasztása ebbe az irányba mutatott.20 Hruscsovék szándékai még ma sem világosak teljesen, de arra a kérdésre, hogy 1953 nyarán miért csak Magyarországon avatkozott be Moszkva ilyen radikálisan, néhány következtetés megkockáztatható. Egyrészt Magyarország stratégiailag kevésbé volt jelentős a Szovjetunió számára, mint Csehszlovákia vagy Lengyelország (ebben az időszakban még Ausztriában állomásoztak a szovjet csapatok). Másfelől a magyar kommunista vezetés minden más térségbeli államnál jobban, szolgai módon másolta a sztálini mintát, egyáltalán nem figyelembe véve az ország adottságait és a lakosság szükségleteit, így nem lévén remény az evolúciós fejlődésben, közvetlenül kellett beavatkozni. A plzeni és a kelet-berlini események ugyanis intőek voltak. A Kreml célja a társadalmi stabilitás megőrzése volt, joggal tarthattak a kelet-német és a csehszlovák megmozdulások magyarországi megismétlődésétől. Harmadrészt éppen a kettős struktúra kialakításával (párt és kormány) Rákosi lehetőséget kapott arra, hogy alkalomadtán visszafogja a túlzottan szabadjára engedett gyeplőt. A Nagy Imre képviselte „új szakasz” politikája 1955 elején, lényegében a csehszlovák „új szakasszal” egy időben ért véget. A különbség ugyanabban ragadható meg, amiben a kezdet is: míg Magyarországon közvetlen szovjet beavatkozás, addig Csehszlovákiában önálló kezdeményezés eredményeképpen zárult le. Január 8-án — hasonlóan az 1953. júniusi esethez — Moszkvába rendelték a magyar vezetést és Nagy Imrét kemény bírálatban részesítette Hruscsov. Az 1955. március 2-4-i MDP KV-ülésen jelen volt Mihail Szuszlov is, aki a szovjet akaratot érvényesítette: Nagy Imre helyét Hegedűs András vette át. Az április 14-i KV-ülésen ennél is tovább mentek a sztálinista erők: minden pártfunkciójától megfosztották Nagy Imrét. A határozat szerint Nagy „antimarxista, antileninista, pártellenes nézetei összefüggő rendszert képeznek”, s megvalósításuk érdekében „pártszerűtlen, pártellenes, sőt frakciós módszerekhez fo20 Lásd: Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz, II. 1896-1953. Budapest, 1956-os Intézet, 1999. 47-50.
