Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
EGY JUGOSZLÁV DIPLOMATA MAGYARORSZÁGON ... LAZAR BRANKOV 979 höz.95 Gyakran találkozott Rajk Lászlóval is, akivel személyesen 1945 végén vagy 1946 elején ismerkedett meg, de szorosabb kapcsolatba Rajk belügyminiszterré történő kinevezése után kerültek egymással. Levéltári források alapján bizonyítható, hogy a magyar kormánydelegáció Jugoszláviában tett látogatásáról, a Péter Gábor vezette rendőrküldöttség 1947 őszi belgrádi útjáról (október 10-15.) és Tito decemberi magyarországi látogatásáról bizonyosan tárgyaltak. A személyes találkozásokon túl előfordult, hogy Rajk Brankovon keresztül, a diplomáciában bevett módon, hivatalos levélben tájékoztatta a jugoszláv vezetést.96 Eddigi kutatásaim során öt ilyen esetet rekonstruáltam. Eszerint, 1947 júliusában a magyar belügyminiszter a Nagy Ferenc-összeesküvésben szereplő személyek listáját tartalmazó levelet bízott Boarovra, hogy továbbítsa Brankovnak. Sőt, októberben a belügyminisztériumban, decemberben pedig Rajk Ajtósi Dürer sori lakásán kapott újabb leveleket. Habár a levelek részletes tartalmára Boarov már nem emlékezett, azokat Tito látogatásával és a két ország közti barátsági szerződés aláírásával hozta összefüggésbe.97 Legalább két esetben adott át levelet Tőkés Ottó, Rajk titkára, majd 1948-tól a belügyminisztérium elnöki osztályának vezetője is. Brankov 1954-es kihallgatása során vallotta, hogy az 1948 elején Jugoszláviába induló magyar belügyi delegáció névsoráról ilyen formában értesült. Tőkés továbbította Miltiadész Porfirogenisz, a „népi felszabadító görög kormány Budapesten tartózkodó igazságügyminisztere” levelét is, amely a görög kommunista gerillák részére végzett gyűjtési akcióról számolt be. A Rajk-perben később valóságos konspirációt kerítettek az ügy köré: német nyelven írták, Rajk titkára személyesen kézbesítette lezárt borítékban, Rajk maga figyelmeztette Tőkést a bizalmas minősítésre. Sőt, a perben Tőkés Ottóra osztották a fontos államtitkok átadójának a szerepét is.98 Rákosi Mátyás és Rajk László mellett Brankov Péter Gáborral is kapcsolatban állt. A Legfőbb Ügyészség 1953. december 11-én a Péter Gábor és társai ügyében emelt vádirata szerint Péter Gábor, kihasználva a hivatalos kapcsolatot, 1946 elejétől 1948 nyaráig, a Tájékoztató Iroda határozatáig, „folyamatosan átadott olyan államtitkot képező adatokat, amelyekről [...] feletteseinek nem volt tudomásuk.” így kerültek a jugoszlávok kezébe olyan bizalmas iratok, mint, többek között, az AVH jelentései a magyar és a jugoszláv kormánydelegáció belgrádi és budapesti látogatásáról vagy a politikai helyzetről készült feljegyzései. Egy esetben a lispei (Zala megye) olajmezőkről is adott át geológiai térképet, miután azonban Brankov további térképeket kért, az esetet jelentette Rákosinak.99 Az ügyben a Budapesti Hadbíróságon 1953. december 24-én kelt 95 Pünkösti Árpád-. Rákosi a csúcson. Budapest, Európa, 1996. 30. Pünkösti azonban ezen munkájában forrásokkal egyértelműen nem támasztja alá fenti állítását. 96 Vukman P.: „Tito és Rankovics bizalmi emberei”. In: Magyarország és a Balkán, i. m. 197-213., különösen: 199-201. 97 Uo. 201. Ha helytállónak is fogadjuk el Boarov állításait, az általa továbbított levelek a hivatalos érintkezés keretei között maradtak. Valóságtartalmát csökkentheti azonban, hogy az egykori sajtóattasé közel egy éve előzetes letartóztatásban volt és már korábban is tett terhelő vallomást Brankovra. 98 Vukman P: „Tito és Rankovics bizalmi emberei”. In: Magyarország és a Balkán, i. m. 201-202. 99 ÁBTL 2.1. VI/1. (V-150028). 45.
