Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
978 VUKMAN PETER landó szerkesztőbizottság felállítását a többi szocialista ország véleményétől és hozzájárulásától tette függővé.87 A kapcsolódó feladatok végrehajtásában Brankov (a Titkárság 1949. február 16-ai döntése nyomán a magyar rádió délszláv adásainak politikai tanácsadójaként is88) kiemelten foglalkozott a délszláv nyelvű rádióadásokkal, habár a rádió vezetőivel együttműködése korántsem volt zökkenőmentes. Brankov többször nehezményezte, hogy az adások előkészítésébe, a műsortervek összeállításába nem vonják be kellő mértékben az emigránsokat, a túl tarka és szórakoztató műsorok helyett pedig javasolta, hogy inkább az emigráns sajtó cikkeit, elméleti írásait olvassák be.89 Kritikai észrevételeit Rákosi Mátyás is jogosnak fogadta el, és 1949. május 2-án utasításba is adta, hogy „megfelelő kontroll mellett maximális lehetőséget [kell] adni a jugó elvtársaknak”.90 Az emigrációszervező munka kapcsán nagy fontossággal bírtak azok a külföldi megbeszélések is, amelyeket Brankov a többi emigráns vezetővel folytatott. A politikai emigránsok munkájának jobb összehangolása céljából 1949. január 15 és február 7. között Bukarestben Pero Popivodával, a jugoszláv légierő egykori főparancsnokhelyettesével, a kelet-európai politikai emigráció vezetőjével és a bukaresti volt jugoszláv nagykövettel, Radonja Golubovic-tyal találkozott. Megbeszélésükön, amellett, hogy mind a jugoszláviai, mind az emigránsok helyzetét áttekintették, határozatot hoztak a politikai emigránsok szervezeti megerősítéséről és az ezzel összefüggő konkrét feladatokról.91 Mindeközben a legmagasabb pártkörökbe is bejáratos volt, mind emigrálása előtt, mind azt követően. Rákosi Mátyással több alkalommal is találkozott. Habár kétkötetes visszaemlékezésében ezekről a találkozásokról Rákosi mindvégig hallgatott,92 Brankov még 1989-ben is úgy emlékezett vissza, hogy Rákosi, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Nagy Imre első, 1945 végén vagy 1946 elején (a pontos dátumra már nem emlékezett) sorra kerülő belgrádi látogatásának előkészületeit személyesen beszélték meg, a jugoszláv fővárosba pedig együtt utazott a magyar küldöttséggel.93 Visszaemlékezésében Brankov arról is beszámol, hogy emigrálását is egyeztette Rákosival.94 Feltételezhetően már a jugoszláv követség ügyvívőjeként is szabad bejárással rendelkezett a magyar pártvezető87 MNL OL M-KS 276.f. 54.cs. 18.ő.e. 1948. november 24. 3. és 19. 88 MNL OL M-KS 276. f. 54. cs. 30. ő.e. 1949. február 16. 4. 89 Uo. 29-30. és MNL OL M-KS 276. f. 66. cs. 35. ő.e. 71-76. 90 MNL OL M-KS 276. f. 66. cs. 35. ő.e. 71. 91 MNL OL M-KS 276. f. 54. cs. 30. ő.e. 1949. február 16. 25-27. 92 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. I—II. kötet. Budapest, Napvilág, 1997. 93 Bokor P: A harmadrendű vádlott, i. m. 56. 94 Uo. 62. Brankov állítását megerősíteni látszik az a Történeti Levéltárban őrzött irat, amely az állambiztonság egyik beépített embere és Ozren Krstonosic 1949. november 7-ei találkozójáról készült. A budapesti Jókai Eszpresszóban folytatott találkozón az egyébként Brankowal együtt emigráló Krstonosic említést tett arról, hogy emigrálását megelőzően „Brankov állandóan tárgyalt Rákosi Mátyással, Kádár Jánossal, Farkas Mihállyal és a többi MDP vezetőségi tagokkal, akik őket a legmesszebbmenően támogatták.” ÁBTL 2. 1. IV/27 (Sz-2211). 74. Zinner Tibor 2013-ban megjelent monográfiájában arra is utal, hogy Brankovot emigrálása előtt Péter Gábor hosszas séták során győzködte, azt azonban nem látja bizonyítottnak, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Boarowal 1948. augusztus 6-án aláíratott, Brankovra terhelő adatokat tartalmazó jegyzőkönyvvel zsarolták volna a jugoszláv diplomatát. Zinner T.: „A nagy politikai affér”, i. m. 219. és uo. 1095. lj.
