Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
974 VUKMAN PÉTER dapesti jugoszláv nagykövetség 9 diplomatáját és a belgrádi magyar külképviselet három munkatársát utasították ki Magyarországról, illetve Jugoszláviából.71 Emigrálása körülményeiről Lazar Brankov később számos, meglehetősen zavaros és egymásnak ellentmondó vallomást tett: egyszer saját elhatározásából, másszor Rankovic utasítására került rá sor. 1954. szeptember 1-jén például arról írt a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztályán, hogy már a JKP V kongresszusának idején (1948. július 21-28.) meghozta döntését. 1948 augusztusának elején pedig az SZKP KB-hoz intézett levelében „elítéltem Tito politikáját és kijelentettem, hogy mint kommunista, feltétel nélkül rendelkezésére bocsájtom magamat a Tito elleni harc céljából”.72 Szeptember 14-i feljegyzésében azonban minderre már Rankovic utasítására került sor. Azért, mert Jugoszlávia számára „legfontosabb [volt] azt tudni, hogy milyen szándékai és tervei vannak a Szovjetuniónak Jugoszláviával kapcsolatban”.73 Mindezt részletesebben az 1955. március 3-ai vallomásában fejtette ki. Eszerint 1948. október első napjaiban, mikor jelentéstételre Belgrádba utazott, a jugoszláv belügyminiszter kifejtette, hogy „igen nagy számú emigráció van kialakulóban a népi demokratikus országokban”. Ezért „rendkívül fontosnak” tartotta, hogy megismerjék az emigráció tevékenységét, különösen azt, hogy a „T. I. [Tájékoztató Iroda] milyen módon irányítja az emigráció munkáját”. Emiatt azt is szükségesnek tartotta, hogy az „emigráció vezetésében egy olyan személy legyen, aki ismeri az emigráció tevékenységét” és aki „tudja róla tájékoztatni a jugoszláv kormányt”. Később azonban — legalábbis fenti vallomása szerint — mégis elfogta a kétely. így arra az elhatározásra jutott, hogy önszántából fog emigrálni. Kihallgatója előtt elhatározását azzal indokolta, hogy „ha visszautasítottam volna RANKOVICS [kiemelés az eredeti iratban - VE] megbízását, akkor azonnal letartóztattak volna, míg viszont a másik esetben, hogy ha végrehajtom az utasítást, lebukásom esetén hasonló sors várt volna rám”.74 A jugoszláv vezetés ugyanakkor emigrálását megpróbálta úgy tálalni, mintha Brankov egy lopás kapcsán, hűtlen kezelés miatt indított eljárás nyomán emigrált volna. A Borbában és a Politikában megjelent cikkek szerint Brankov 30 000 forinttal és 508 dollárral, valamint két követségi autóval hagyta el a budapesti jugoszláv követség épületét.75 Meglepődve fogadták a hírt a Budapesten élő jugoszlávok is, akik „meglepetésüknek és csodálatuknak adtak kifejezést azért, hogy pont BRANKOV LÁZÁR [kiemelés az eredeti iratban - VE] tanácsos volt az, aki szembehelyezkedett Tito politikájával.” Mivel róla végképp nem feltételezték az emigrálást, 71 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-l/a-0218/1948. (l.d.); MNL OL XIX-J-1-k-Jugoszlávia- 3/Í-0224/1948. (l.d.) és ugyanott: 0269/1948; valamint MNL OL XIX-J-1-j-Jugoszlávia- 3/c-796/pol/res/1948. (3.d.). 72 ÁBTL 2.1. I/109-a (V-143403/1). 224-225. 73 Uo. 275-276. 74 Uo. 387. 75 Sajtószemle, 1948. október 27. MNL OL XIX-J-4-b-15/b-1947-48. (3.d.) 108. Ezúton mondok köszönetét Ritter Lászlónak, hogy egy korábbi beszélgetésünk során felhívta a figyelmemet erre a levéltári iratra.
